Pap vagy! Te is pap vagy!

Gondolatok a református papságról.

Van egy bibliai parancs, ami mindent átír, ami mindent összefog. Ez az egyetemes papság intézménye. Életünkben sokszor mégsem valósul meg, mert nem vesszük igazán komolyan, vagy eleve el sem hisszük.

Az Ószövetségben az egyház úgy épült fel, hogy voltak papok, és volt a nép. A papságot Isten a nép vezetésére rendelte. Ők tartották a kapcsolatot Istennel, ők áldoztak a nép nevében: amolyan közvetítők voltak Isten és ember között. A papok voltak a beavatottak, akiknek közvetlen útjuk volt Istenhez.

Pünkösdkor viszont egy egészen másfajta gyülekezet jött létre Krisztus nevében. Ennek az újfajta közösségnek minden tagja pap volt, azaz minden tagnak közvetlenül volt kapcsolata Istennel. Ami addig elképzelhetetlen volt, onnantól kezdve valósággá vált. Minden hívő Jézus által pap lett. Minden keresztyén innentől kezdve beavatott. Az apostolok voltak ennek a gyülekezetnek (papok közösségének) a vezetői, később pedig kijelöltek vezetőket a papok élére. Ez azóta sem változott, legalábbis a Biblia szerint így kellene lennie.

[Jézus] aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt…

Jel 1,6b

Ez nem félreértés. Minden egyes keresztyén ember pap a Biblia szerint. Aki magát Isten országához tartozónak vallja, az egyben Isten papja is. Persze ez nem egy újabb semmitmondó szlogen, vagy ilyesmi. Ez komoly, felelősségteljes feladat, amit egy lelkiismeretes keresztyén nem hagyhat figyelmen kívül. Az Újszövetségben Isten papjai vagyunk mindannyian, akik hiszünk benne. A papság pedig nem csak úgy alanyi jogon jár mindenkinek. A hatalmas megtiszteltetés mellé munkát is ad az Úr. Erre a feladatra pedig fel kell készülni. Magától senki sem válik pappá. A Szentlelket sem hagyhatjuk magára, hogy hátha felkészít, miközben várjuk ölbe tett kézzel. Ezért indítottuk el a Pap tanfolyam online kurzust.

ONE MAN SHOW helyett

Sok mai keresztyén gyülekezet az ószövetségi mintát követi. Van pásztoruk, aki szolgál, a többi tag pedig leginkább nézőnek mondható. Ez a ONE MAN SHOW (a képen). A felelősség egyetlen emberre hárul, a pásztorra, legfeljebb a presbitériumra.

A többi tag meghallgatja az istentiszteleteket, otthon imádkozik és Bibliát olvas, de sokkal tovább nem jut hitében. Olykor beszél másokkal hitkérdésekről, de cselekvően csak alig járul hozzá Isten országának növekedéséhez. Legalábbis nem úgy, ahogy Istentől kapott tehetsége alapján kellene.

Persze itt nem az istentiszteleti szolgálatról van szó: ahhoz ugyanis szükséges a teológiai képzés. Aki szószékre áll, annak ismernie kell a Biblia eredeti nyelvét, hogy magyarázni tudja. Ismernie kell a dogmákat, hittételeket, hogy jártas legyen a hitkérdésekben. Tudnia kell mások előtt beszélni úgy, hogy az érthető is legyen.

A gyülekezeti élet azonban messze több az alkalmaknál: élő és hathatós közösség, ami a környezetét is átformálja. A legtöbb feladatra nem is kell különösebb tudomány, inkább csak bátorság és odaadás.

Sokszor viszont ahelyett, hogy a tagok papokká, azaz önállóvá válnának saját szolgálati területükön, mindent a lelkészre hagynak. A lelkész végzi a maga szolgálatát a gyülekezetben, a többi feladat (pl. szeretetszolgálat, kívülállók hitre vezetése) megoldatlan marad. Isten a hívőknek adta ezt a feladatot, nem másnak. Így hát, ha ők nem csinálják, nincs senki más, aki végezhetné.

Ha ki-ki megtalálná a maga feladatát az egyházi szolgálatban és a külvilágban, úgy lehetne élő közösségről beszélni. Pál fogalmazza meg az Efézusi levélben, hogy a hívőknek felnőtt keresztyénné kellene lenniük, akik maguk képesek megállni a szolgálat útján.

Ha ez megvalósul egy közösségben, ott a Szentlélek ereje annyiszor erősebb, ahány pap szolgál benne. Ahol pedig papok helyett nézők ülnek a padokban, ott a növekedés elmarad. Ez olyan nehézség, ami áthidalhatatlan. Sőt, ez sok más probléma okozója is. Ha eltérünk attól a közösségtől, ami Jézus feltámadása után alakult, úgy a növekedés helyett sokszor inkább csak a túlélést tapasztalhatjuk.

De mit is csinál egy pap?

Jézus missziói parancsa foglalja össze ezt.

1. Ismerőseit megtérésre vezeti.

Jézus ugyanis azt parancsolta, hogy „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…” Ez a keresztség Jézus korában a megtérés külső jegye volt, ma is úgy nevezzük, hogy a „megtérés keresztsége”. Bár ma első sorban gyermekeket keresztelünk, ebben is mindig a szülők hitére tekintünk.

2. Tanítja és vezeti őket tovább az üdvösség útján, hogy később ők maguk is papokká lehessenek

Jézus parancsának második fele a kitartáshoz elengedhetetlen. „… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” Ha valakit nem vezetnek tovább az úton, az könnyen zsákutcába kerül. Isten ezért tanítványait (azaz papjait) küldi, hogy vezessék a hitben erőtleneket.

Lássuk Jézus parancsait részletesebben!

A hívők (papok) feladata: 1. Ismerőseit megtérésre vezeti

Mi, reformátusok nem azért nem gyakoroljuk a gyónás szentségét, mert feleslegesnek tartjuk. A bűnbocsánat talán az egyik legfontosabb feladata a hívő embernek. Azért nem gyóntatunk, mert hitünk szerint minden egyes hívő maga mehet Isten elé. Nem kell más fülébe suttogni ahhoz, hogy megbocsásson Isten nekünk. Jézus tette ezt lehetővé számunkra, amikor a keresztfán életét adta.

Mi történt ekkor, mi változott meg? Gyakorlatilag minden. Jézus a halálakor felkiáltott: „elvégeztetett” (Jn 19,30). Ekkor hasadt el a Jeruzsálemi templomban a szentek szentjének kárpitja. Az emberiség felszabadítása elvégeztetett.

Mi is volt ez a szentek szentje? Isten jelenlétét jelképezte, a legnagyobb szentséget. Amikor a pap bement ebbe a kis szobába, az egész népért vétekáldozatot mutathatott be. Ekkor tisztult meg az nép a bűneitől. Nem volt ez egyszerű dolog, és ráadásul csak a főpap tehette meg.

Ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy a szentélyben ne menjen be akármikor a kárpiton belülre, a ládán levő fedél elé, hogy meg ne haljon, mert a fedél fölött jelenek meg felhőben. Úgy menjen be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul, egy kost pedig égőáldozatul.

3Móz 16,2-3

És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

Mt 27,51

Amikor Jézus feláldozta magát a kereszten, a szentek szentjének erőtere az egész világra kiáradt. A bűnbánat mostmár mindenkinek lehetséges, nem kell hozzá sem főpap, sem véráldozat.

De miért is van szükség bűnbocsánatra? Mit jelent ez?

  1. Istennel kapcsolatban lenni azt jelenti, hogy Isten erejéből merítünk erőt.
  2. A bűn azonban elszakít minket Istentől. Amíg a kapcsolat helyre nem áll, addig Istentől erőt sem kapunk.
  3. Amíg a bűnt le nem tesszük, Istennel sem lehetünk kapcsolatban.
  4. Jézus halálával a bűneink megbocsáttattak. Ha Jézusnak megvalljuk a bűneinket, bocsánatot nyerünk az ő nevében.
  5. Újra lehetőségünk nyílhat az Istennel való kapcsolatra.

Minden feladatunk közül talán ez a legterhelőbb: a bűnt kell Isten elé vinnünk pont úgy, mint az Ószövetségben a főpap. Minden hívőnek bűnbocsánatot kell tartania, hogy a kapcsolat Isten és ember között helyreálljon. Ezt jelenti bemenni a szentek szentjébe. Első sorban a saját bűneinket visszük oda, hogy újra kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ha a kapcsolat helyreállt, segítenünk kell másoknak is, hogy megtalálják ők maguk is a bűnbocsánat útját. Nem gyóntatunk, de mégis segítünk egymás számára, hogy mindenki le tudja tenni Isten előtt a bűneit.

Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.

Jak 5,16a

Isten elé kell tehát vinnünk a bűnöket. A tökéletes szentség és mindenható erő elé. Még a legkiválóbb hívők számára is, akik életükkel sokaknak mutatnak példát, ez a feladat még számukra is hatalmas kihívás. Isten elé ugyanis csak az léphet, aki tiszta szívvel bánja, amit tett. Őelőtte nincs helye sem hazugságnak, sem önáltatásnak. Isten előtt csak az őszinteségnek van helye.

Nem egyszerű feladat. Nem vagy azonban egyedül. Ha tanácsokra van szükséged, még többet olvashatsz a Pap tanfolyamban, vagy keress fel minket személyesen.

Hogy jövök én ahhoz, hogy Istent képviseljem?

Magunkat is sokszor alkalmatlannak tartjuk: „én ezt értem, de mégis hogy jövök én ahhoz…?”

Hogy jövök én ahhoz, hogy mások életén segítsek?

Én, a bűnös ember, hogyan segíthetnék másoknak?

Ez az út tele van kérdésekkel, nehézséggel, mert a bűn megrontotta az embert. Én magam is gyakran küzdök ezzel. Sokszor érzem úgy, jó volna egy lelki vezető, akire felnézhetek, aki tanácsokat ad és útbaigazít. Aki helyreteszi a dolgokat. Nem csak a kívülállóknak, hanem a papoknak is szükségük van egy másik papra, aki segít, ha elakadnak.

Egy biztos: hinnünk kell Isten erejében. Ha azt mondjuk, hogy megbocsátott nekünk, akkor higgyük is el. Ha pedig nekem megbocsátott Isten, nyugodtan segíthetek másoknak is letenni a bűnöket.

Sőt, ez még nem minden. KÖTELESSÉGEM segíteni. Isten parancsa ez.

Így a kérdés is változik. Hogyan jövök én ahhoz, hogy ellent mondjak Istennek? Hogy merhetek dezertálni a feladatból?

Azért sem egyszerű ez a feladat, mert a bűnhöz egy nagy adag szégyen is társul. Nem lehetek rámenős, nem ordíthatom más arcába, hogy bűnös vagy. De ha hagyom, hogy elkárhozzon úgy, hogy semmit sem tettem, az szintén helytelen. Akkor mégis hogyan csináljuk? Erről olvashatsz a „Vezess megtérésre!” cikkben.

A hívők (papok) feladata: 2. Tanítja és vezeti őket tovább az üdvösség útján, hogy később ők maguk is papokká lehessenek

Minden hívőnek (papnak) vannak szerettei. A feladat, hogy a rábízott népet vezesse és őrizze, mint pásztor a nyájat. Megmutatni a bűnbocsánat útját és Istenhez vezetni másokat. Minden hívő szerettei papja lesz. A papnak vezetni kell a rábízottakat. A hívő ember a barátait vezeti Isten elé. Az apa saját családját vezeti (ő a család papja), az anya szintén szerettei papnője. De a gyermek is lehet hitetlen szülei papja. Hitével példát mutathat a felnőtteknek. A dolgozó ember lesz hitetlen munkatársai papja. Megmutatja számukra, mit is jelent a szorgalom és az alázatos munka. A nyugdíjas ember lesz idős társai papja. Megmutatja számukra az örökkévalóság reménységét.

Két módon lehetünk egymás papjaivá. Egyrészt a látásmódunkkal, beszélgetések és viták útján. Másrészt a szolgálat által: hogy mindenkinél többet tegyünk másokért:

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Fil 2,3-4.

Ha belegondolunk, ez súlyos teher. Ráadásul maga Jézus rakta ránk. Az önzetlenség, a viszonzatlan szeretet a feladatunk: úgy tenni, hogy nem várunk semmit cserébe. Nekünk kell lennünk azoknak az embereknek, akik nem azt kérdezik, hogy mások mit tesznek. Ha egyedül csináljuk, egyedül is csinálnunk kell: ez a parancs. Jézus példáját kell követnünk:

Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.

Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.

Jn 13,3-5.12-17.

Mondanunk sem kell, hogy a lábmosás az egyik legalantasabb munkának számított. Poros lábakat mosni vacsora előtt. Jézus pedig csöndben felállt és megtette. Isten Fia, akinek az Atya minden ereje rendelkezésre állt: a leghatalmasabb ember a földön, akinek szavára még a természet erői is hallgattak. Lekuporodott és lábakat mosott. Majd miután megtörtént, rábízta a tanítványokra a kendőt. „Most ti jöttök!”

Ez hát az a szolgálat, amit mindannyiunknak végezni kell, akik Jézushoz tartozunk. Ezek a hívő (papi) szolgálat hétköznapjai. Mosni a lábakat tudva azt, hogy néhány óra múlva újra bekoszolódnak. Jézus ezt a szolgálatot bízza ránk, hívőkre (papokra), a lábmosás végeérhetetlen, sokszor reménytelen munkáját. A hívők élete a hitetlenek Bibliája. Erről még többet olvashatsz a Pap tanfolyamban.

Pappá lenni

A növekedés útjára rá kell lépni!

Felismerni a hiányosságainkat: ez a legnehezebb. Felismerni azt, hogy Jézus parancsa rám is vonatkozik. Ráadásul mindezt úgy, hogy akár évekig is hihettem helytelenül. Lehettem éveken át úgy keresztyén, hogy alapvető jézusi parancsokat hagytam figyelmen kívül.

Szokták azt mondani, hogy a legnehezebb belátni, ha rossz úton járunk. Valóban, belegondolni abba, hogy mennyi lehetőséget, értékes időt vesztegettem el, belegondolni abba, hogyan dughattam homokba a fejem, lesújtó érzés. Hány és hány életet menthettem volna meg, ha komolyan veszem az Istentől kapott feladatomat…

Ehhez őszinteség kell. A látszat helyett meglátni a valóságot.

Jézus mondja, hogy a keresztyén embernek sóvá kell lennie (Mt 5,13). Fertőtlenítő szerré, ami csíp, mert a sónak csípnie kell. Persze ez nem azt jelenti, hogy meg kell bántanunk másokat. Az, hogy a só csíp, a fertőtlenítés jele. Ha ellenben a só elveszti erejét és már nem csíp, akkor a seb elfertőződik.

Ha én az életemmel nem vezetek másokat megtérésre, akkor én az a só vagyok, ami elvesztette az erejét. Ennek belátása az áttörés, az első lépés a küldetés útján. Belátni és helyretenni a dolgokat, meglátni Jézus biztató igéi mellett a parancsokat is. Felismerni azt, hogy Isten nem csak megváltott, hanem célja is van velem. Belátni a kötelességemet, hogy az ő akaratából sóvá kell lennem. Itt kezdődik a pappá válás, amikor „feltűrjük az ingujjunkat és kezünkbe vesszük a lábmosó tálat”.

Az embereket vezetni kell

Erre a feladatra küldi Isten a hívőket (papokat).

Gyermekkoromban beléptem a cserkészetbe. Nem tartott sokáig a kaland, de egy valamire nagyon emlékszem. Kitettek minket az erdő közepére, adtak a kezünkbe egy iránytűt és egy térképet: „Ide kell eljutnod. Hajrá!” Emlékszem, az útvonal egy nagyon keskeny, benőtt ösvény volt. Mondanom sem kell, este volt már, mire eltaláltunk a célhelyre. Majdnem addig tartott megtalálni az útvonalat, mint végigjárni. Fogalmunk sem volt arról, hogy néz ki, mit kell keresni.

Valahogy így van ez Isten országával is. Keskeny a kapu, keskeny az út, alig látszik, szinte észrevehetetlen. Talán ha arra járókat látunk, felismerjük, hogy az bizony egy ösvény. Jézus pedig azt mondja, hogy ez a keskeny, benőtt, alig látható ösvény vezet el az ő országába.

Hát nem csodálom, hogy kevesen járnak rajta.

Ezen az igén gondolkoztam egy délután, a cserkész-élményekre és az iránytűre emlékeztem vissza, milyen nehéz is volt rátalálni arra a kis zegzugos ösvényre.

Aztán az jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha van egy túravezetőm. Aki ismeri már az utat, akivel együtt indulhatok. Aki segít, ha elakadtam. Aztán megértettem: minél több a túravezető, annál többen fognak azon a kis elhagyatott ösvényen járni.

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.

Ef 4,11-16

Szeretnél te is ilyen túravezető lenni? Csatlakozz te is a Pap tanfolyamhoz!

A gyülekezeteinkben papokat kell képeznünk

Olyan hívőket, akik kapcsolatban vannak Istennel, akik saját életükre nézve konkrét elhívást kaptak, mert Isten azt a feladatot adta minden hívő embernek, hogy szolgálják őt.

…ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.

1Kor 3,5

A gyülekezet minden tagjának tehát Istennel kell kapcsolatot tartania és szolgálnia kell embertársait: segíteni ott, ahol lehet. Az egyháznak ebben az a felelőssége, hogy felkészítse tagjait (azaz papjait) az önálló szolgálatra.

Mi csinál akkor a lelkipásztor? Egy szóval mentorál: az alkalmakkal, találkozásokkal, beszélgetésekkel. Istentiszteleteket tart, ezáltal formálja a hívők (papok) gondolkozásmódját. Úrvacsorát oszt, keresztel, esket és temet: részt vesz a hívő életének főbb állomásain.

A lelkipásztor lényegében olyan pap, aki a többi tagot (papot) készíti fel a szolgálatra. Ez az első számú feladata. Szükséges ugyanis a tagok (papok) számára egy felkészítő ember, aki bevonja őket a szolgálatba, akivel meg lehet vitatni a szolgálat és a hit dolgainak kérdéseit és akivel együtt lehet keresni a válaszokat. Kell valaki, aki felkészült, ha hitbeli kérdésekről van szó. Szükség van vezető(k)re, aki képviseli(k) a gyülekezetet a nyilvánosság előtt. Vannak olyan élethelyzetek, melyek lelkigondozói képzettséget igényelnek. Kellenek olyanok, akik teljes idejükkel rendelkeznek a gyülekezet szolgálatára.

A többi vezető (gondnok, presbiterek) legfőbb feladata az, hogy maguk is papokká váljanak. Munkahelyükön, családjukban képviseljék az Úr akaratát. Fontos feladata a laikus vezetésnek továbbá, hogy megteremtsék a hátterét a felkészítésnek és a kiküldésnek. Elengedhetetlen a vezetői jelenlét, hogy a közösség minden szükséges segítséget megkapjon a papság küzdelmében. Végül a laikus vezetők felelőssége első sorban az is, hogy jó közösséget munkáljanak, ennek légkörét megteremtsék.

A gyülekezet vezetése így hozza létre a szolgálók számára azt a hátteret, ami elengedhetetlen az eredményes munkához. Így érhető el egy gyülekezet életében az, amiről Péter első levele ír:

ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

[…]

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket

1Pt 2,5.9.

Mi, három gyülekezetünkben szeretnénk ezt jól, biblikusan csinálni. Szeretnénk Isten parancsai és útmutatása szerint élni. Ez annyit jelent, hogy a célunk az, hogy minden tag papnak lássa önmagát. Szeretnénk olyan kiküldő gyülekezetek lenni, akik hűséges papokat képeznek és segítenek. Olyan közösségekké akarunk válni, ahol valódi papok ülnek a sorok között: akik segítik az elesetteket, hirdetik Isten akaratát és meg is élik a Biblia üzeneteit. Ezt fogalmaztuk meg küldetésnyilatkozatunkban.

Segíthetsz másoknak is túravezetővé válni! Ha van olyan ismerősöd, aki hitre jutott és többre vágyik, ajánlhatod neki is a Pap tanfolyamot! Nem csak tapolcaiaknak!

A túravezetőknek is szükségük van társakra, vagy tőlük tapasztaltabbakra

Mindenkinek szüksége van túravezetőre, akire támaszkodhat, aki még nála is jártasabb az ösvényen. Vannak olyan szakaszok, amik nehezebbek, vagy van úgy, hogy szem elől tévesztjük a túraútvonal jelöléseit. Talán észre sem vesszük, de eltévedünk. Kell ilyenkor valaki, aki látja a jelet, látja az út folytatását. Lehet ez egy tapasztaltabb hívő (pap), vagy lehet ez a lelkipásztor.

Az otthoni bibliaolvasás, a keresztyén könyvek hasznos eszközök, de ezeken felül kell, hogy legyen valaki, aki időnként segít és vezet. Saját tapasztalatom, hogy enélkül megreked a fejlődés. Beszélgetni kell és kérdéseket feltenni, hívők közösségében.

Persze az sem árt, ha van valaki, akivel együtt utazom. Akivel hasonló kérdéseim vannak. Isten egymásnak ajándékul adott minket. Együtt keresni a válaszokat mindig eredményesebb: négy szem többet lát kettőnél.

Így járhat együtt az úton ember és ember, Istennel:

Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Mt 18,19-20

Erről még többet olvashatsz a Pap tanfolyamban.

KTGy, 2022.02.07.

Ha szeretnéd te is jobban szolgálni Isten akaratát, ajánljuk figyelmedbe cikksorozatunkat a képre kattintva: