Történetünk

Kezdetek

Tapolcán és környékén már a reformáció korai időszakában működtek reformátorok. 1535 tavaszán Dévai Bíró Mátyás tevékenykedett itt. Több támogató is segítette aztán a hatására ide érkező protestáns gondolkodásmóddal rendelkező pásztorokat és tanítókat. A környéken volt birtoka az enyingi Török Bálintnak és a rátóti Gyulaffi Lászlónak. Utóbbi földesúr a XVI. század közepén aktívan tevékenykedett, katonai akciókkal is. A török előretörésével Veszprém vára (1552-ben) és Hegyesd vára (1561-ben) is elesett, így Tapolca és vonzáskörzete aktív harcok színterévé vált. A folytonos portyák miatt az itt letelepedett karthauzi rend tagjai is kivonultak Magyarországról 1554-ben. A nehézségek következtében a protestáns hit könnyebben terjedhetett a környéken. A XVII. században már több községben, sőt Tapolcán is tudunk protestáns hitű gyülekezetről, akik saját pásztorokkal és tanítókkal rendelkeztek.

Az 1673-as pozsonyi vésztörvényszéken azonban kénytelen volt megjelenni az akkori evangélikus lelkész, Thurniczay Balázs, akinek további sorsáról nincsenek feljegyzések. Így tehát az akkori evangélikus gyülekezet pásztor nélkül maradt. Végül az ellenreformáció hatására a század végére teljesen eltűnt a protestantizmus Tapolcáról. A következő századokban a szomszédos településekről, Kapolcsról, Köveskálról érkeztek ide lelkipásztorok, hogy az apró közösséget bátorítsák. A XIX. század végén és a XX. század elején Tapolca reformátussága megközelítőleg 40 fő volt, ez a szám a költözésekkel folyamatosan változott. (1897-ben 49, 1909-ben 30).

Templomépítés

A háborúk aztán jelentős változásokat hoztak a gyülekezet életében. A trianoni döntés következtében elcsatolt területekről számos református és evangélikus család költözött Tapolcára. Az ő érkezésükkel egyre aktívabb lett a gyülekezeti élet. 1926-ban jött létre a Tapolca és Vidéke Református Fiókegyház, amelybe Tapolca vonzáskörzetéből további 16 község tartozott, hozzávetőleg 150 reformátussal. Lelkipásztora (Csontos Béla) Keszthelyről járt át. A gyülekezeti élet megelevenedését mutatja, hogy 1928-ban létrejött gyülekezetünkben egy nőegylet (Lórántffy Zsuzsanna Nőegylet), akiknek később jelentős szerepük volt a gyülekezet életében, hiszen a Protestáns Templom első földterületét az ő adománygyűjtésük eredményeként vásárolták meg.

A két protestáns gyülekezet a ’30-as években határozta el templom megépítését. Bár a város lakosságának jelentős része több ízben ellenezte ezt, végül a templom a két gyülekezet összefogásából megépült. A felszentelésre 1936. október 4-én került sor. A Tapolcai Protestáns Templom Szeghalmy Bálint tervei alapján készült el, saját leírása szerint a „magyar [székely, kalotaszegi] népi építészet elemeinek korszerű és egyéni felfogásban való alkalmazásával”. Németh Károly, templomépítő lelkipásztor jelentős hatással volt a gyülekezet későbbi életére is.

A II. világháború borzalmai Tapolcát is elérték. A benyomuló orosz erők kifosztották a templomot, sőt egy aknavető gránát eltalálta a templom tornyát is. Ennek nyomai a helyreállítás ellenére még hosszú évtizedek múlva is jelen voltak a templom tetőszerkezetében.

A háborút követő küzdelmek

A háború után az ideiglenesen visszakerült erdélyi és délvidéki területekről menekülőkkel csaknem kétszeresére növekedett a gyülekezet létszáma. Számos lelkipásztor is Tapolcán talált menedéket, az ő elhelyezésükről az egyházkerület gondoskodott. Török Lajos, aki szintén Erdélyből menekült el eredeti szolgálati helyéről (Szentmáté), lett a fiókegyház beosztott lelkésze 1945-től. Beiktatására csak később, 1958-59 fordulóján került sor, amikor a tapolcai gyülekezet önálló anyaegyházközséggé alakult.

Török Lajos 36 évi szolgálata alatt a nehézségek ellenére is a gyülekezeti élet megélénkült. Gyülekezeti alkalmakat szervezett, a helyreállított lelkészi hivatalt a templom toronyszobájában rendezte be. Több felújítási, építkezési munka is folyt a gyülekezetben ideje alatt. A templomtorony tatarozására és a templomkert elkerítésére, kialakítására a ’60-as években került sor. Az elektromos harangozó rendszer 1973-ban Németh Károly templomépítő lelkipásztor adományából lett kialakítva. A gyülekezet létszáma 1980-ban 144 fő.

A rendszerváltás után

Török Lajos 1981-es nyugdíjba vonulása után lelkészhiány miatt a gyülekezet önálló lelkipásztor nélkül maradt. A szolgálatokat ideiglenesen Pécsvárady Béla, aztán (majd 20 évig) Kuti Géza végezte, aki Keszthelyről járt át. A rendszerváltást követően az elcsatolt területekről újra több református család érkezett a környékre. 1990-ben a gyülekezet gondnokának Török Attilát (Török Lajos fiát) választotta meg, aki 30 évet szolgálta gondnokként Isten ügyét. A gyülekezet létszáma 1999-ben 110 fő.

A közösség 2000-ben lett újra önálló anyagyülekezetté, amikor Zichy Emőke (akkor Szabó Emőke) vette át a tapolcai lelkészi hivatalt. 2006-től Sümeg és Taliándörögd református közösségei is csatlakoztak a gyülekezethez, így jött létre a Tapolca és Vidéke Református Társegyházközség. A századfordulót követő első évtized az építkezés időszaka volt minden tekintetben.

A század elején jelentős ingatlan-építkezések történtek a gyülekezetben, többek között néhai Ács János presbiternek (aki ebben az időben a város polgármestere volt) és feleségének köszönhetően. 2002-ben a templom tornyának átalakítása, 2003-ban a harangozó rendszer modernizálása, 2006-ban pedig a protestáns templom teljeskörű felújítása történt meg. Új harmónium is beszerzésre került ekkor. A gyülekezet vendégházzal, később egy hozzá tartozó garázzsal gyarapodott a Darányi utca 2-es szám alatt. A századfordulót követően vásárolt épület az utóbbi időben parókiává és hivatallá lett átalakítva. Szintén a század elején megtörtént az egyházfi-lakás átalakítása, valamint a parókia (több lépcsőben történő) újbóli felújítása is.

A lelkipásztor asszony idején aktív gyülekezeti élet folyt Tapolcán. A rendszeres gyülekezeti alkalmak mellett működött a Tapolcai Protestáns Templomért Alapítvány (még 1997-ben, Nagyné Szeker Éva, evangélikus lelkésznő és Kuti Géza alapította), mely az építkezésekhez jelentős segítséget jelentett, de szerepe volt a hitélet rendezvényeinek támogatásában is. Az ő idejében jött létre a Tapolcai Protestáns Énekkar. Több éven keresztül működött a gyülekezet kötelékében a Tarisznya Ifjúsági Szervezet, mely sokakat szólított meg a városban és környékén. Működött a közösségben gyülekezeti újság is. Jelentős alkalmak, kirándulások színesítették a református közösség életét. 2015-ben a gyülekezet létszáma 156 fő volt.

2015-ben történt lelkészváltás után hozzávetőleg 5 éven keresztül Molnár Csaba Bertalan szolgált itt. Az ő idején pályázat útján, valamint a lelkipásztor saját adományából történt meg a parókia nyílászárók cseréje, került felszerelésre a garázs épületére napelem rendszer, mely a parókia áramellátását biztosítja. 2020-ban a gyülekezet létszáma 89 fő volt.

A 2020 óta eltelt idő

2020 óta lelkipásztor házaspár szolgál gyülekezetünkben: Kádár Adrienn és Kádár Tamás György (szerző). Ezév júliusában, a házaspár érkezésekor történt meg a parókia épületének belső renoválása és festése, valamint a földszinten Lelkipásztori Hivatal kialakítása, két vendégszobával.

A presbitériumok a lelkipásztorok ideérkezését követően fontos döntéseket hoztak a következő évekre nézve. Így került elfogadásra 2020. augusztus 16-án a három gyülekezet (Tapolca, Sümeg, Taliándörögd) közös Küldetésnyilatkozata.

2021 elején, Török Attila 30 éves gondnoki szolgálatát követően a gyülekezet Éderné Biczó Ibolykát választotta gondnokának. Ezév nyarán a tapolcai református és evangélikus gyülekezet újrafogalmazta az együttélés és közös munkálkodás alapjait: a két közösség szorosabb együttműködésben kívánja szolgálni az Urat. Ebben az évben is történtek fejlesztések a környezetet illetően: közös munkával, önerőből átalakításra került a parókia udvara. Továbbá az év őszén konferenciát tartott a gyülekezet az evangélikus és római katolikus közösségekkel együtt. Ennek tematikája, címe a következő volt: “A hit nem magánügy!”

Múlt és jövő ködén át csak mécsessel lát az ember
Lelkipásztori értékelés

A gyülekezet múltja és jelene sok nehézséggel néz szembe. Ez is hozzátartozik történetünkhöz. Az elmúlt két év közösségépítésében jelentős gátló tényezőt jelentett a járvány. Az egészségünk megóvása sokszor még az alkalmak megtartását is lehetetlenné tette. A jövőnk mindezek ellenére jó kezekben van. Istentől ígéretet kaptunk, hogy ő velünk van minden nap.

Századunk társadalma a keresztyénséggel sokszor nem egyező nézeteket vall. A munka és a pénzszerzés még tagjainkat is lefoglalja. Habár Istentől mindennél fontosabb küldetést kaptunk, sokszor minden erőnket felemészti a hétköznapok küzdelme. Megnehezíti hitéletünket a korszellem, mely mindent a megélhetésnek, a jólétnek szentel alá. Ezzel együtt mindent megteszünk annak érdekében, hogy közösségünk szilárdan álljon a hitben.

Tapolcai lelkipásztor elődeim emlékezete megerősítést jelent a ma viharában is. “Ma kevesen vagyunk, akik imádkoznak. Ma nagyon erős a bűn, a hitetlenség. Éppen ezért Istennek az a követelménye tőlünk, hogy több hitünk legyen.” (Török Lajos)

A nehézségek, mindennapos harcok között Isten igéje mutat utat számunkra. Hisszük, hogy ő ma is ugyanolyan erős Isten, amilyen mindig is volt. Közösségünknek ma is legalább annyi létalapja van, mint a templomépítés idején. Az evangéliumra ma is legalább annyira szüksége van a világnak, mint korábban.

Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.

Rm 8,19

Reformátusok vagyunk egy többségében római katolikusok lakta városban. Ez a helyzet a korábbi gyülekezetekben gyakori konfliktusforrás volt. Az arányokat tekintve kevesebben vagyunk a legnagyobb felekezethez képest, mostani közösségünk azonban nem riválisként, hanem testvérként tekint a mellettünk szolgáló keresztyénekre.

Erőinket nem egymás ellen, hanem egymásért szeretnénk összpontosítani. Mi, reformátusok, a város lakosságához képest kevesen vagyunk, de az evangélikus és római katolikus hívőkkel együtt mégis jól látható mécsesként világítunk a város polgárai között. Ez a fény nem a magunk dicsfénye, hanem tanúságtétel. Jézustól kapott parancsunk, hogy mások legyünk, mint a körülöttünk lévő világ.

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mt 5,16

Erre törekszünk, ahogy elődeink is.

KTGy, 2022.01.20.

(A XVI-XX. századi adatok forrása: Hangodi László, A tapolcai protestáns templom története, Tapolca, 2011.)