Ragyogtok

Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban!

Fil 2,15

Milyen színű egy csillag? A fényessége mérhető? Mi köze van az asztrofizikának a Bibliához?

A Szentírás a keresztyéneket csillagoknak nevezi. No persze itt nem azokra kell gondolni, akik csak névleg azok, hanem azokra, akik valóban Isten országának polgárai. Milyen is egy keresztyén ember, miben más a világtól?

1. Isten akarata számára az elsődleges.

A keresztyének furcsák. Ennek egészen egyszerű az oka. Az emberek általában a saját gondolkozásmódjuk szerint élnek. Mennek a saját fejük után. A pénz határozza meg az életüket, vagy az előrejutás, esetleg a kényelem, vagy a múló örömök.

A keresztyén ember más. Őt Isten akarata határozza meg. Ez az elsődleges. Amit ő parancsol, azt követi. Feltétel nélkül. Csak felé tartozik engedelmességgel.

2. A nem látható dolgokra összpontosít.

A keresztyének látásmódja és döntései érthetetlenek a világ számára. Egyszer követik a világ logikáját, beolvadnak a tömegbe, vagy a háttérben maradnak. Máskor, bagatell ügyekben kiállnak és szót emelnek. “Miért olyan fontos ez?” – kérdezi a világ.

Miért olyan fontos, hogy egy nap se maradjon ki a Biblia? Miért kell folyton imádkozni? Miközben a világ fiai élik a maguk életét, ahogy épp jól esik, a keresztyének valami egészen másra figyelnek.

Még amikor szórakoznak, akkor is az Isten akaratát keresik. Mindig és mindenben.

3. Arra figyel, ami Isten szerint fontos.

A keresztyén ember mindig azt szereti a leginkább, aki a legközelebb áll hozzá. Szó szerint, aki mellette él. Számára sokkal fontosabb egy közeli barát, mint egy távoli testvér. Úgy látják az életet, mint ami nem a véletlen műve. Nem véletlenül született magyarnak, nem véletlenül került oda, ahol éppen van. Isten munkáját látja mindenben, még a rossz dolgokban is őt figyeli.

Éppen ezért a keresztyén ember bárhol is éljen, bármit is dolgozzon, mindig mindenben a legjobbra törekszik. Ez nem tökéletességet jelent, elvégre az lehetetlen. A törekvése azonban minden munkatársának feltűnik. Sőt, a legtöbbüket még bosszantja is.

4. A krisztusi ember erős ember.

Valami megmagyarázhatatlan erő és lelkület járja át a keresztyén embert. A kívülállóknak ez általában akkor tűnik csak fel, amikor valami baj történik. Amikor ők már rég feladták volna.

Aki viszont Krisztushoz tartozik, az tudja, hogy mindenestül az ő kezében van. Elvégre Krisztus tulajdona, és ez a tulajdonos nem szokta elhanyagolni tulajdonait. Figyel rájuk és mindig gondot visel róluk.

5. Nem tökéletes, hanem szent.

A keresztyén embernek nem szokása a bosszúállás. Nincs szüksége rá. Vannak érzései és megéli azokat. Fel lehet húzni, meg lehet bántani, és aggasztja az, ami körbeveszi.

Az különbözteti meg másoktól, hogy ha felhúzzák, bocsánatot kér. Ha megbántják, ő megy oda előbb. Ha valami aggasztja, Istenhez menekül és ott megnyugvást talál.

Tudja, hogy őt Isten elválasztotta a világtól. Tudja, hogy Krisztusban megszenteltetett az élete. Ha bűnt követ is el, az Úr bocsánatát keresi. Tudja, hogy az Atya mindig szívesen fogadja tékozló fiait.

6. Megbízható, de igazságos.

Vannak cégvezetők, akik direkt keresik a keresztyén munkaerőt. Tapasztalataik erre ösztönzik őket. Ha cégvezető lennék, én sem tennék másképp.

A keresztyén embert nem lehet rossz célokra használni, de ha a cél nem ellenkezik Isten akaratával… igazi áldás-bomba. Mindenki másnál komolyabban veszi a munkát. Ki akar tűnni, de nem mások vállán keresztül, hanem szorgalommal. Isten ezt parancsolja ugyanis neki. Ez az Úr dicsősége. És ebben az értelemben az ő lelkesedését ki lehet használni, fel lehet használni.

Lábán is ezt tette, Jákob kezeiben a gazdaság jelentősen növekedett.

A fáraó is ezt tette, Józsefre bízta az országát. Meg is gazdagodott.

7. Nincs szerencséje annak, aki vele szembe kerül.

Aki Istent szolgálja, az nem jó ellenfél. Elég nehéz úgy harcolni, ha az ellenfeled mögött áll a világmindenség minden hatalma.

Persze vannak pillanatok, amikor a hit is elhalványul, de csak, mert az Isten embere is ember. Ez a gyengeség azonban ideig-óráig tart.

“Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Kir 6,14-17)

Kádár Tamás György, 2022.08.05.