Kegyelemről őszintén

Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el

[…]

Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Jn 6,37.44

A János evangéliumában olvassuk a leghosszabb Jézusnak tulajdonított beszédeket. Nem csak mondatokat, mondattöredékeket, hanem egész igehirdetéseket. Ezekben a beszédekben az Atya és Jézus közötti kapcsolat a központi téma, Jézus mindig ehhez tér vissza. A hallgatóságot figyelmezteti, hogy ne emberi gondolkozásmód szerint lássák őt, hanem inkább “egyék az ő testét”, azaz tegyék magukévá szavait. Ő ugyanis nem emberektől származik, nem emberi módon szól, ezért a hallgatóságnak is meg kell tanulnia másképp látni, nem emberek szerint.

Jézus arra biztatja a tanítványait, hogy rajta keresztül ismerjék meg az Atyát, aki őt elküldte, egyék az “igazi mennyei kenyeret”. Ne elégedjenek meg a jelekkel, amiket láttak. Ne Mózes törvényét idézgessék önkényesen, hanem hozzanak “igazságos ítéletet”.

János evangéliumában tehát az emberi világ és isteni valóság (Isten országa) kettősségét látjuk. A bűnös, megváltásra szoruló embereket, akik képtelenek még Jézust és csodáit látva is hinni. Az Isten Igéjét, világosságát, aki lejött a földre, a sötétségbe, hogy itt fényt gyújtson.

Ez a fény a kegyelem. Annak a lehetősége, hogy az ember ne a sötétben tapogatózzon. Az a kegyelem, hogy Isten Fia lejött a földre, hogy életét adja az emberért.

Ez a kegyelem nem minden emberé, bár lehetne. Isten országát csak azok látják meg, akiket az Atya vonz. A kegyelem a lehetőség és a kegyelem a vonzódás. A kegyelem az, ha vágyakozunk Isten közelségébe: mi, akiket az Atya a Fiúnak adott.

A kegyelem nem az, hogy élhetsz akárhogyan, Isten majd megbocsát. A kegyelem az, hogy van lehetőséged másképp élni. Hinni Jézus nevében azt jelenti, ha megragadod őt, élni fogsz. Az már rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a kegyelemmel.

KTGy, 2022.03.28.

Related Posts