Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban!

Fil 2,15

Árral szemben úszni mindig megerőltetőbb. Az áramlatok a tömeget segítik. A csapkodó uszonyok között könnyen elveszti a halszem az irányt. Jó felé tartok? Lehetséges, hogy a többieknek van mégis igazuk? Könnyebb volna megfordulni és sodortatni magam a többiekkel.

A keresztyénség mindig is kisebbségnek számított. Akkor is, amikor államvallás volt. Krisztus és a követői mindig is árral szemben úsztak; sőt maga Jézus is. Ki-ki ahogy jónak látta, halk vagy hangos kisebbségben.

Bármilyen meglepő is legyen, Jézus a halk kisebbséghez tartozott. Igen, mert ő zsidó hittársai ellen felemelte a szavát, de a rómaiak ellen nem. Amikor az adóról kérdezték, Jézus elhessegette a kérdést. Amikor az elnyomásról kérdezték, kifejtette, hogy az ő országa nem ebből a világból való. A pogány hitvilág, a magát egyenesen istenségnek kikiáltó császár kultusza között Jézus mint néma tanú, úszott szemben az árral. Gyógyított, tanított, vitázott az igaz hitről, de politikai játszmákba nem keveredett. Isten akaratát cselekedte.

Eszter könyvében meghökkentő eseménysor olvasható. A pogány perzsa hatalom kellős közepén látunk egy zsidó lányt, aki néma tanúként áll a lehetetlen helyzetben. Isten megáldotta szépséggel és szimpátiát keltő megjelenéssel, így hosszú procedúra végén a király felesége lesz. Egy pogány vezető, akinek birodalma a gyilkolásra és az erőszakra épül, akinek egyetlen szavára egész népeket irtottak ki: minden részletében Isten kijelentett akaratával ellentétes a pogány királyság. Mégis látunk egy zsidó lányt, aki ennek az istentelen királynak a felesége lesz, és a történetben ez sikerként találjuk.

Nem látunk az eseményekben elvi vitákat a pogánysággal szemben. Nincs szó harcos lázadásról és protestálásról a regnáló pogány hatalommal szemben. Még Isten nevét sem olvassuk az egész könyvben. Szemben az árral mégis feltűnik a néma tanú, Eszter, akinek még a származását is titkolnia kellett. Szépsége és személyisége népe pusztulását akadályozta meg. Halk szava végül életben tartotta a reményt.

Úgy képzeljük el általában a keresztyén hitvédelmet, mint ami határozott ellenállója a fennálló világnézetnek. A propaganda leleplezője, a csalás felderítője, a társadalmi közbeszéd gyógyítója. Amikor Kánaán elfoglalásáról olvasunk, népek kiirtását és teljes izolációt parancsol az Úr. Mégis, amikor a későbbi korokba tekintünk bele, vallási keveredést és bálványimádást látunk. Több zsidó király imádott pogány bálványokat, mint amennyi hű maradt Istenhez.

Hol a hitvédelem helye? A prófétaságban. Ahogy olvassuk a különböző szerzőket, mind az Istenben hívőkhöz szólnak. Még azok a próféciák is, melyeket pogányoknak címeztek a szerzők, még azok az írások is úgy tűnik, inkább a hittársaknak íródtak. Nem a pogány népeknek, különösen nem azok bálványpapjainak. A „hittársakból” lett pogányoknak szólnak.

Mert árral szemben úszni nehéz. A szemben úszókat a legtöbbször lehetetlenség visszafordítani, legfeljebb ha elbizonytalanodtak. Azokat kell egyben tartani, akik velem együtt úsznak az árral szemben.

Kádár Tamás György

2022.08.02.