Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!

(Mt 24,37-42)

Kedves Testvérek! Jézus szavai választásra hívnak. Isten színe előtt nincs helye politikának, Isten színe előtt nincs helye ferdítéseknek, gyűlöletkeltésnek, Isten színe előtt nincs helye a hazugságoknak és csúsztatásoknak. Isten színe előtt az ember csak választásra kényszerülhet. Várom Jézus visszajövetelét, vagy sem.

Ez a választás nem olyan, mint a földi választások. Itt nem emberek közül, nem ideológiák közül kell választanunk, hanem érték és kacat között, igazság és hamisság között, fény és sötétség között. Amikor emberek közül választunk, látjuk egy-egy párt hibáit, de erényeit is. Mérlegelünk, döntünk, ez állampolgári kötelességünk. De Isten színe előtt valami egészen más választás előtt állunk.

Várjuk-e vissza Jézust, vagy jó nekünk itt lennünk, a földön. Ez az egyetlen dolog az, ami igazán megkülönböztet embert és embert. Politikai pártok jönnek és mennek, ideológiák és látásmódok váltják egymást. Vannak magukat tisztességesnek, jónak beállító emberek, és vannak, akik nyíltan lázadnak Isten ellen. Ki tudhatja az Istenen kívül, hogy ki milyen ember? Ahogy hallottuk Jézus szavait: sosem tudni, hogy két tisztességes ember közül melyik marad ott a mezőn, vagy a malomban. „Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” Ki tudja hát, hogy melyikőjük vétetik fel, és melyikőjük hagyatik ott? Nem egyszerű a választás. Ahogy a Példabeszédek könyvében olvassuk: „Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.” (Péld 17,18) Választanunk kell, állást kell foglalnunk ember és ember között, de ebben a választásban legfeljebb emberi a tét. Hogyan tovább, Magyarország? Ez a tétje a választásoknak, amiben mi magunk is részt veszünk.

De ebben a választásban a tét messze nem olyan hatalmas, mint amikor az ember Isten előtt áll meg. A választásokon ember és ember között választunk, látásmód és tapasztalatok vezérelnek minket. Nem lehet kijelenteni azt sem, hogy egyik párt vagy a másik Isten akarata szerint való, mert emberek vagyunk. Nem érthetjük, nem láthatjuk sosem a teljes képet. Ne is beszélve arról, hogy közösségekről, emberi társulásokról még nehezebb döntést hozni: van közöttük sokféle ember, sokféle hibával, sokféle kísértéssel és fájdalommal. Sorsokról döntünk: vezetőink sorsáról és saját sorsunkról. Mindezt úgy tesszük, hogy a politika mocsarából próbáljuk felmérni, hogy vajon melyik párt képviseli jobban Isten akaratát. Igen, ez a kötelességünk, tegyük hát jó belátásunk szerint tudva azt, hogy Isten szerint jó döntés ebben a dologban lehetetlen. Az ő kezébe tesszük hát le a sorsunkat, amikor leadjuk a szavazatunkat.

Ilyen a politika: tele hazugsággal, mentegetőzéssel és csúsztatással. Bár, ha jobban belegondolunk, nem csak a politika, de az ember is ilyen. Tele szégyennel, nehéz döntésekkel, fájdalmas emlékekkel. Így áll meg az ember Isten színe előtt. Ott, ahol nincs helye mentegetőzésnek, nincs helye csúsztatásnak. Isten színe előtt csak egyetlen kérdés az, amire választ kell adnunk: „hogyan szolgáltad Istent a tőle kapott javakkal?” Amikor az Úr Jézus visszajön, vajon milyen választ adhatunk majd a számára? „Hittem én benned, Jézus, de még maradhattál volna a mennyben egy kicsit.” Mert olyan jól mentek a dolgok. Mert még lett volna mit felújítani a házamon. Épp tegnap vettem tartós tejet. Jézus, igazán szólhattál volna, hogy készüljek fel jobban.

Hála legyen Istennek mérhetetlen kegyelméért, hogy nem kell ítélőszéke előtt megállnunk, ha megtérünk hozzá. Ez ebben a csodálatos: minden hibánkat és minden hazugságunkat Isten elé vihetjük bűnbánattal és alázattal. Nincs miért szégyenkeznünk, ha lerakjuk mindezt a terhet a színe elé. Elég csak döntést hoznunk és kitartanunk mellette: letehetjük az egész életünket mindenestül Isten kezébe. Erre a döntésre Isten kegyelme lehetőséget ad a számunkra!

De Isten igéje, Jézus szava most hív választásra téged. Nem holnap, nem jövőre, vagy négy év múlva. Itt és most kell választanunk! Nem az a kérdés, hogy „merre tovább Magyarország?” Itt az a kérdés, hogy „merre tovább, gyermekem?” Várod-e, hogy visszajöjjek, vagy már berendezkedtél a földön? Készen állsz, hogy az Úr visszajöjjön? Megtettél mindent, amire Isten képessé tett téged?

Jézus akármelyik pillanatban visszajöhet. Az is lehet, hogy néhány perc múlva, de lehet, hogy halálunk után. Nem számít. A lényeg, hogy készen kell állnunk. Isten szava figyelmeztet téged! Te kire tetted a voksodat? Jézusra, vagy emberekre? Isten országára szavazol az életeddel, vagy a világra? Mi fontosabb számodra, a kényelmed, a biztonságod, vagy az, hogy Isten tetszésére élj?

Vannak kötelezettségek, melyeknek eleget kell tennünk. Ilyen ez a választás, ilyenek a törvények, melyeket be kell tartanunk. De mindezeknél sokkal fontosabb, hogy meglássuk mindezek mögött Istent. Az ő szemszögéből lássuk hát az életünk alakulását. Ne pártokban reménykedjünk, ne az emberi látszatbékesség vagy békétlenség vezessen bennünket, hanem az Úr, az Isten vezessen, aki teremtette ezt az egész apró világot, amiben élünk. Miért várnánk a megváltást és a békét mástól, ha Jézus önmagát áldozta fel értünk? Miért reménykednénk pártokban és a világban, ha biztos támaszunk és üdvösségünk az Úr?

Döntsünk hát mellette, és ez a döntésünk legyen életre szóló döntés. Akkor is legyen életre szóló, ha már meghoztuk, és akkor is, ha még előtte állunk. Mert ez a választás nem négyévente történik, hanem óráról órára. Minden pillanat, amikor nem Jézus visszajövetelét várjuk, amikor nem szorgalmas munkával és kitárt lélekkel várakozunk rá, elfecsérelt idő. Minden pillanat, amikor emberekért rajongunk, vagy éppen gyűlölködünk, elfecsérelt idő, melyről Istennek számot kell adnunk. Minden pillanat, amikor nem az ő Lelke vezérel bennünket, fenyegeti jövőnket, üdvösségünket. Ne feledjük, hogy Jézus akármikor visszatérhet. Akkor is, amikor éppen nem szívesen hagynánk itt ezt a világot. Isten óvjon bennünket attól, hogy felkészületlenül találjon bennünket.

Isten gyermekei: válasszatok, míg tart a kegyelmi idő. Döntsétek el szívetekben, hogy ti Isten országához akartok tartozni. Ne halogassátok egy pillanatra sem a döntést. Válasszátok az élet útját, legyetek az Isten országának igaz polgárai! Várjátok velem együtt az az Urat, aki megígérte, hogy el fog jönni, hogy ítéljen élők és holtak között. Várjátok velem együtt örömmel és lankadatlan reménységgel!

Míg tart a kegyelmi idő, amíg Jézus vissza nem jön, a meglankadt kezeinket erősítsük meg. Isten igéje azt várja tőlünk, hogy legyünk Isten aktivistái a világban. Terjesszük a Mennyország Párt üzenetét. Isten azt várja tőlünk, hogy éljünk az ő tetszésére. Hogy egy pillanatra se felejtsük el, hogy kihez is tartozunk.

Ne legyenek kétségeink affelől, hogy Isten él és munkálkodik. És ő egy olyan Isten, aki küldetéssel bízott meg minket. Ha ezt a küldetést elhanyagoljuk, legyen bármi is az oka, Jézus visszajövetele felkészületlenül fog találni minket.

Ez a döntés, ez a választás nem csak azoknak szól, akik még nem döntöttek Isten mellett. Nekünk, akik évek óta az egyházhoz tartozunk, nekünk még inkább szól. Lukács evangéliumában Péterhez így szólt az Úr: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

A legnehezebb ebben a döntésben az, hogy folyamatos. Nincs szünet, nincs kihagyás. Isten mellett kellett volna döntenünk akkor is, amikor nem rá figyeltünk oda. Mellette kellett volna kiállnunk, amikor egy-egy párt elnyerte szimpátiánkat. Isten mellett kellett volna kiállnunk minden pillanatban, amikor a saját eszünket követtük. Amikor emberekben reménykedtünk.

Isten mellett kell döntenünk most is, amikor a színe előtt vagyunk, de az istentisztelet után, amikor hazaindulunk. Isten mellett vagy Isten ellen döntünk majd a jövő héten, amikor otthon ülünk. Már az is döntésünk, ha nem teszünk semmit. Döntünk, amikor minden szabadidőnket a tévé, vagy az okostelefon mellett töltjük. Isten országáról, vagy a világ szeretetéről döntünk.

Éppen ez a veszélyes ebben: nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Nem lehet szeretni a világot és szolgálni Istent. Nem mehetünk egyszerre a saját fejünk után és Isten igéjét követve. Ha nem foglalunk állást, már az is döntés. A pártatlanság kizárva. A kényelmem vagy Isten? Az foglalkoztat, hogy mi lesz majd velem, vagy az, hogy hiszek-e eléggé? Az emberek dicsősége, vagy Isten országa? Ne legyen kétségünk, Isten azokat segíti meg, akik BENNE bíznak, akik TŐLE várják életük gyógyulását. Ne feledjük Jézus szavait: „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.” Isten kegyelme mellett dönteni kell, csak akkor érvényes ránk nézve. A Biblián alapuló hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt.

Ne engedjük hát, hogy a Sátán eltántorítson. Ne engedjük, hogy elaltasson minket. Egy pillanatra se lankadjunk, hogy aztán Jézus visszajövetele nehogy váratlanul találjon minket. Készüljünk fel rá, és okos istentiszteletként szánjuk oda magunkat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjunk e világhoz, hanem változzunk meg értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Jöjjetek, imádkozzunk hozzá eképpen!

Imádság

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked igéd üzenetét. Hálásak vagyunk azért, mert kegyelemmel fordulsz hozzánk. Köszönjük, hogy szól a te szavad, köszönjük, hogy hallgathatjuk és tanulhatunk akaratodról! Hálás a szívünk azért, hogy te megtartó Istenünk vagy. Benned bízunk, mert hisszük, hogy semmi sem választhat el minket tőled, Urunk.

Várjuk visszajöveteledet, Urunk. Megvalljuk neked, hogy olykor jól érezzük magunkat a földön. Bocsáss meg nekünk minden pillanatért, amikor nem te voltál az első az életünkben. Bocsáss meg, ha bűnös emberekben reménykedtünk. Könyörülj rajtunk, és nyisd meg a szemünket, hogy tisztán láthassunk.

Bármi is legyen a mai szavazás végeredménye, az életünket a te kezedbe tettük le. Bárhogy is legyen, nálad mindig biztonságban van a lelkünk. Urunk, benned bízunk, nem emberekben. Te és csakis te adhatod meg, hogy biztonságban, békében élhessünk. Ezért a te kezedbe tesszük le hazánk sorsát! Urunk, tudjuk, hogy meg kell adnunk a földi vezetőknek is a tiszteletet. Tudjuk, hogy a ránk bízott döntést nem odázhatjuk. Te látod döntésünk nehézségeit, te látod kétségeinket. Jól tudod, mi lakik az emberekben. Könyörülj rajtunk, mert emberek között kell választanunk. Bárki is győzedelmeskedjen, a valódi hatalom, hisszük és valljuk, a te kezedben van. Ezért te adj bölcsességet a vezetőknek is, akiket ma választunk meg. Te légy az ő támaszuk nyomorúságukban. Ne fordítsd el tőlük arcodat, ha keresnek téged. Pótold ki hiányosságainkat, Urunk.

Így bízzuk rád közösségünk életét is. Te áldj meg minket, ha akaratodat követjük. De, Urunk, ha nem a te akaratod szerint szolgálunk, mutasd meg ezt a számunkra. Vezesd lépteinket, mert nélküled elesnénk.

Kérünk, lény a gyászt és fájdalmat hordozókkal. Légy a betegek gyógyítója, sebzett lelkünk oltalmazója. Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen.