Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

1Kor 2,1-5

Kedves Testvérek! Pál apostol a hit titkába avat be minket. Ez a titok, a hit titka a megtapasztalás. Megsejteni, megérezni, megérteni Istent, majd megbizonyosodni az ő létezéséről. Megtapasztalni és bizonyosnak lenni abban, hogy a Biblia Istene létezik, és hogy jelen van az életemben.

I.

De haladjunk sorban, kezdve Jézus halálával. A nagypénteki eseményekben két típusú embert látunk.

1. Vannak azok, akik eleve meg voltak győződve arról, hogy Jézus csak egy hamis próféta. Ők azok, akik megölték.

2. És vannak azok, akik csalódtak benne.

Harmadik csoport nincs. Senki sem hitt Jézusban ekkor.

Igen, jól hallottátok, nagypénteken ugyanis mindenki elhagyta őt. Nem volt senki, aki hitt volna benne, hogy képes feltámadni. Még úgy sem hitt benne senki, hogy megmondta előre. Nem értették Jónás jelét, és hogy a lerombolt templom három napra rá felépül.

Mi változott húsvétra? Mi lett harmadnapra? Jézus feltámadt és a tanítványok szemtanúi voltak az eseményeknek. A két fajta emberből lett egy harmadik típus. Voltak néhányan, akik megtapasztalták a csodát. Akik látták az üres sírt és hittek. És akiknek atán megjelent a feltámadott Jézus.

Ne feledjük, hogy nagypénteken még nem volt senki, aki hitt volna benne. Az ellenségei örültek, a szerettei gyászolták, de benne igazán hívő ember egy sem volt köztük. Aztán Jézus feltámadása után az ellenségei megszégyenültek, szerettei pedig hitre jutottak. Kellett hozzá a tapasztalat, a vasárnapi esemény.

Erről szólt Pál apostol, hogy a húsvéti hit titka a megtapasztalás. Meglátni, hogy üres a sír. Találkozni a feltámadott Jézussal.

Ha megfigyeljük Pál szavait, azt olvassuk, hogy ő csak úgy tudja hirdetni az igét, hogy abban „Jézus Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről” szól. Másról nem akart beszélni a korinthusiaknak. Jézusról, a megfeszítettről.

Az a különös ebben, hogy nem a feltámadott Jézusról van szó. Mert amikor Jézust keresztre feszítették, senki sem hitt benne. Ezért beszélt Pál a korinthusiaknak inkább a megfeszített Jézusról. Mert nincs egy ember sem, aki abban hinne. Mert arra hiába győzködne akárkit. Mert aki a megfeszített Jézusban hisz, annak a hite nem emberi bölcselkedésen alapszik. Józan eszű ember ugyanis nem imádna egy megölt Istent.

Egy süllyedő hajóra senki sem vesz jegyet. Nem veszünk a moziban olyan filmre jegyet, amiből csak tíz perc maradt. Pláne nem akkor, ha már a végén a stáblista megy. És nem szoktunk lyukas gumit venni a kocsink alá, pláne nem nyaralás előtt. Nincs ilyen élő ember a földön, aki így cseledne.

Ez történt nagypénteken is. Jézust megölték. A tanítványok látták. Hát nem is hittek. Szerették őt, és gyászoltak. De nem hitték, hogy van folytatás. Nem kezdtek el könyörögni, hogy hátha lesz valami. Tudomásul vették és feladták. Nincs tovább.

És ekkor jött a csavar a történetben. Eltűnt Jézus teste a sírból. Mi az első reakció? Valaki ellopta. „ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom” mondta magdalai Mária a sírnál. Mert hát, ha nincs itt, valahol lennie kell. Nem tűnhetett el csak úgy. Csak hogy Jézus mindenféle logikának ellene mond.

II.

És akkor Mária a két szemével meglátta őt. Azt az embert, akit agyonkorbácsoltak, akinek átszúrták a szívét. Azt a Jézust, akit nagypénteken a szeme láttára öltek meg. Itt áll előtte, élve, sőt ragyogóan.

Ez az a pillanat, amikor minden megváltozik.

Amikor a Szentírás, amit évezredekkel ezelőtt írtak, hirtelen szól hozzám. Amikor hallok egy igehirdetést, és felháborodok, hogyan ismerhet ennyire engem a lelkész. Amikor olvasom az írást és mintha nekem írták volna. Amikor eltölt a Szentlélek kimondhatatlan ereje, miközben magam alatt vagyok. Ahogy Pálnak megjelent Jézus a damaszkuszi úton, és ahogy ma is megtérnek emberek Istenhez mindenféle külső kényszerítés nélkül.

Ez a húsvéti hit. Nem valamiféle babonaság. Nem naivitás. Tapasztalat. Megtapasztalni Jézust, hogy ő feltámadt és él. Érezni az ő erejét és átélni a Szentlélek erejét. Persze a tanítványok látták őt, mi nem. Akik utána születtek, azok már nem láthatták. Erre mondta Jézus, hogy „boldogok akik nem látnak, mégis hisznek”. Akik bár nem látták, mégis átélik, mégis megtapasztalják. Ez a húsvéti hit, ami tapasztalatokon, Isten megtapasztalt erején alapszik és nem hallomáson vagy emberi logikán.

Megtapasztalni, hogy valaki olyat tett, ami emberi ésszel teljes képtelenség. A láthatatlan Istenben reménykedni. Összegyűlni egy furcsa alakú épületben, és imádkozni valakihez, akit nem látunk.

Nem azért, mert mások is csinálják, hanem azért, mert biztos vagyok benne, hogy Isten hall és lát engem. Nem félek a haláltól akkor sem, ha azt látom, hogy valakit elásnak a föld alá, mert megtapasztaltam az Úr Jézus irgalmas szeretetét az életemben, és bízom benne, hogy általa én is feltámadok.

De ne feledjük, hogy a megölt Jézusban senki sem hitt. Csak miután feltámadt, utána kezdték el követni őt, utána jött létre a gyülekezet. Mert józaneszű ember nem hisz halott megváltóban. Hogyan is hihették volna, hogy feltámad, amikor emberileg nézve teljesen lehetetlen volt bármi reménység. De aztán Jézus feltámadt és a tanítványok elindultak hirdetni az örömhírt: Jézus feltámadt a halottak közül.

És ti? Megbizonyosodtatok már arról, hogy Jézus nem halott? Hogy ő valóban él? Mert mi értelme volna hinni olyan Istenben, aki nem létezik? Miért ennénk és innánk Jézus testét és vérét, ha nem hinnénk benne? Csupán emlékezésből, vagy tiszteletből? Csak azért, mert mások is ezt teszik? Semmi értelme nem volna.

Most azt kérem tőletek is, kedves gyülekezet, hogy ne higgyetek halott istenben. Azt kérem tőletek, hogy legyetek őszinték magatokhoz. Megtapasztaltátok már, hogy Jézus valóban él? Átéltétek már az életetekben, hogy ő létezik? Az nem elég, hogy mások mondták. Ti magatok átéltétek már? Ne higgyétek el nekem se, csupán hallomás alapján, mert az ember szavai, ahogy az én szavaim is, erőtlenek. Ezért arra kérlek titeket, hogy ne emberi hitet építgessetek, mert az emberi hit erőtlen és nem is üdvözít. Örülök azok hitének, akik hozzám hasonlóan megtapasztalták már az ő jelenlétét.

III.

Aki még nem tapasztalta meg a Szentlélek erejét, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy küzdjön érte! Kérdd az Urat, hogy mutassa meg hatalmát neked. Mert aki kéri a Szentlelket, annak megadatik!

Annál nyomorultabb ember nem létezhet, aki lyukas gumit tesz az autójára, és úgy indul útnak. Helyette inkább megbizonyosodunk róla, hogy mindegyik kerék jó állapotban van. Nem vesz senki sem jegyet olyan filmre, ami mindjárt befejeződik. Inkább megvárjuk a következőt. Nem ülünk fel léket kapott hajóra, mert el fog süllyedni, és nem bízhatjuk az életünket sem olyan hatalomra, akiben nem hiszünk igazán.

Ahogy Pál írja a korinthusiaknak, a hitetek ne emberek szaván, hanem Isten bizonyítékán alapuljon. Azért higgyetek, mert átéltétek az ő csodáját. Ha még nem éltétek át, akkor ne áltassátok magatokat azzal, hogy hátha létezik, mert az emberi hit, a Szentlélek nélküli hit nem üdvözít. Mert ilyenféle igaz, megtapasztalt hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt

A tanítványok, akik találkoztak a feltámadott Urukkal, kivétel nélkül hitre jutottak. Még Tamás is, aki bár eleinte kételkedett, de Jézus sebeit tapintva meggyőződött. Ilyen szilárd meggyőződése van mindazoknak, akik átélték már Jézus jelenlétét az életükben. Az ilyen hit mélyen gyökerezik és megingathatatlan. Se szél, se árvíz nem tépheti ki, nem moshatja ki. Nem retten meg az emberek bűneit látva, mert tudja jól, hogy csak Jézus számít igazán. Ez a fajta hit nem csalódik az egyházban, mert meglátja benne a Szentlélek jelenlétét minden emberi gyarlóság között. Ez a fajta hit képes kitartani még akkor is, ha az egész világ ellene is támad. Még akkor sem rendül meg, ha hitével egyedül marad a hitetlenek között. Sőt, ez a fajta, mélyen gyökerező hit még a haláltól sem ijed meg, mert jól tudja, mert megtapasztalta, hogy Jézus él. Mert ha a keresztre feszített Jézus feltámadt, ő is bizonyosan fel fog támadni. Mert az ő nevére minden térd meghajol.

Ez a fajta mélyen gyökerező hit az, ami igazán tetszik Istennek. Ez az ő akarata, hogy így higgyünk benne, ne emberi módon, hanem megtapasztalás által.

Jézus azt mondja: „az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6,40)

Pál apostol szavai között, melyeket a korinthusiaknak írt, van még egy szempont, mely segít minket eligazodni. Azt írja, hogy „úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. „Úgy határoztam, hogy nem tudok másról”. Így döntött. Ez a dolog nem valamiféle véletlen volt, hanem egy döntés, egy elhatározás. Ő nem fog másról beszélni, nem is tudna másról beszélni, csak Jézusról, de róla is csak úgy, mint a megfeszítettről.

Senki sem hisz halott Istenben. Ha tehát ő Krisztusról, mint megfeszítettről beszél, akkor csak kizárólag az ő szavára senki sem fog hinni. Ezzel az üzenettel nem lehet meggyőzni senkit sem. Egy megölt embert népszerűsíteni eleve veszett ügy.

Így ha valaki hallgat a kereszt szavára, azt biztosan nem emberi bölcsesség vezérli.

Emberileg teljes képtelenség egy megölt Istenben hinni. Ha valaki hisz a megfeszített Jézusban, az az ember csak a Szentlélek erejétől vezérelve térhetett meg, másképp nem.

Ha néhány mondattal visszább tekintünk, látjuk, hogy Pál korában a zsidók jeleket akartak látni, a görögök pedig bölcsességet kerestek. Ha Pál a feltámadásról beszélt volna, akkor akár könnyen meg is győzhetett volna néhány embert, csupán emberileg. Mert mi nagyobb jel van annál, minthogy valaki legyőzte a halált? Az Isten bölcsessége minden értelmet meghalad, így a görögök is talán meggyőzhetők lettek volna.

Nem, Pál úgy döntött, hogy senkit sem akar meggyőzni. Inkább vállalta, hogy senki sem fog hallgatni rá. Csak azért, hogy senkinek se alapuljon a hite emberi szavakon, mert az olyan hit erőtlen és gyenge. Mint ahogy én sem akarlak meggyőzni benneteket. Sőt, arra kértelek titeket, hogy ne emberek szavára, ne az én szavamra, vagy mások tanítására higgyetek Istenben, hanem ti magatok tapasztaljátok meg a Szentlélek jelenlétét az életetekben!

Azoknak pedig, akik már megtapasztalták, Jézus nem azt a parancsot adta, hogy győzzünk meg másokat. „Mert valamennyiszer esztek e kenyérből és isztok e pohárból, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.” Ez az egyetlen feladata azoknak, akik átélik ezt, akik megtapasztalták a Szentlélek erejét, Krisztus jelenlétét. Hirdetni Jézus halálát anélkül, hogy bárkit is megpróbálnánk meggyőzni a hitünk felől.

Missziói parancsunk sem úgy hangzik, hogy győzzetek meg minél több embert, hanem hogy kereszteljünk és tanítsunk, hogy akik hitre jutottak, azok tanítványává legyenek. Nem nekünk kell hívőket toboroznunk. Nekünk csak az a dolgunk, hogy akiket Jézus toboroz, azokat kereszteljük meg és tanítsuk. Mert ha emberileg próbálnánk meggyőzni másokat, teljesen hiábavaló fáradozás lenne.

Összegzés

A hit titka a megtapasztalás. Emberileg, meggyőzés által, emberek szava által nem lehet igazán hinni Istenben, mert az emberi hit gyenge és erőtlen. Ellenben aki megtapasztalja a Szentlélek erejét az életében, annak az embernek a hite mélyen fog gyökerezni. Elég mélyen ahhoz, hogy még a sírgödörben se legyen számára semmi félelmetes. Mert aki átélte, az valóban el is hitte, hogy Jézus sírja vasárnapra üres volt. És hogy az ő testét nem ellopták, hanem feltámadt. És ahogy ő feltámadt, mi is feltámadhatunk, ha az ő nevében hiszünk. Adjon az Úr mindnyájunknak ilyen hitet, ilyen megtapasztalást! Ámen.

KTGy

A húsvéti sorozat második igehirdetése olvasható a képre kattintva: