Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.

Péld 28,9

Kedves Testvéreim! Van úgy, hogy Isten nem hallgatja meg az imádságainkat. Biztosan ti is átéltetek már hasonlót. Valamit kértetek, de ő nem teljesítette. Mert olykor vannak kéréseink, amikkel kapcsolatban olyan érzésünk van, mintha Isten nem hallotta volna meg. Sőt, van olyan, hogy biztosan tudjuk, hogy nem teljesült. Könyörögtünk azért, hogy a világban legyen béke, de a világban mégsem lett béke. Könyörögtünk hosszú életért, vagy hogy gyermekünket őrizze és óvja meg a bajtól. A gyermekünk viszont évente többször beteg lett, sőt vannak keresztyén családok, ahol gyermekeket is kénytelenek voltak elveszteni. Vajon ők nem imádkoztak, vajon nem kérték az Urat, hogy őrizze meg testüket, lelküket? De, bizony hogy imádkoztak. És igen, Isten nem teljesítette a kérésünket. Mi is kérünk hasonlókat. Kértük, hogy másképp legyen, de Isten mégis így döntött. Nem avatkozott közbe.

Figyelj a tanításra, hogy az imádságod is meghallgattasson.

Mi lehet ennek az oka? Isten miért nem hallgat meg bizonyos imádságokat? Sok igét olvasunk az imádkozásról, például Jézusnál is. „Amit kértek az én nevemben, megkapjátok.” Imádkozunk, könyörgünk, kértük, de mégsem kaptuk meg. Mi hibáztunk, vagy Isten nem tartotta be a szavát?

A Példabeszédek könyve erre a kérdésre ezt válaszolja: Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.

Nem tudom, ki írhatta a Példabeszédek könyvét, vagy hogy ezt a mondatot ki írta bele, de biztosan nem lettünk volna barátok. A Példabeszédek szerzői, ezek az ókori bölcs emberek nem voltak „politikailag korrektek”, ha értitek, mire gondolok. Valami utálatos Istennek? Hát persze, a bűn utálatos. De mi is azok lehetünk? Akik hiszünk benne, akik imádkozunk hozzá? Mi is lehetünk Isten előtt utálatosak?

Gondoljuk végig, hogy a felolvasott mondat mit is jelent. Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.

Mit jelenthet vajon ez az utálatos kifejezés? Isten gyűlölné az imádságainkat? Szó szerint azt jelenti ez a szó, hogy irtózik valamitől. Elhatárolódik tőle. Aki nem figyel oda a tanításra, attól Isten eltávozik. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy aki elfordítja fülét a tanítástól, attól Isten is elfordítja a fülét. Nem hallgatja meg.

Igen, ennek a mondatnak, bármilyen kegyetlenül is hangozzék, ez az értelme. Aki nem figyel oda a tanításokra, annak az imádsága utálatos Isten előtt. Nem csak arról van szó, hogy bizonyos imádságokat figyelmen kívül hagy Isten, hanem egyenesen utálatosnak, ellenszenvesnek tartja azokat. De mégis, hogyan lehetne az imádság ilyen tisztátalan, szentségtelen dolog?

Azt gondolná az ember, hogy legalább bankrablónak kell lennie annak az embernek, hogy Isten meggyűlöl. De itt csupán annyit olvasunk, hogy valaki elfordítja a fülét a tanításról. Hogyan kell ezt érteni? Nem bonyolult dolgokról van itt szó. Például: „Nem tetszik a prédikáció, ezért inkább hazamegyek.” „Most nem vagyok kíváncsi Istenre, nem érdekel.” Vagy olyasmit olvasunk a Bibliában, amivel nem értünk egyet, és továbblapozunk. Ezt jelenti, hogy „elfordítja a fülét a tanításról.” A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy aki elfordítja a fülét a tanításról, azt elhagyja Isten. Annak az embernek az élete nem fog tetszeni neki.

Akit nem érdekel Isten akarata, azzal szemben Isten is érdektelenné válik. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy aki egyszer elfordította a fülét, azt onnantól kezdve Isten sosem engedné magához. Félre ne értsük, ez a dolog nem Isten kegyelmét tagadja. Isten kegyelmes azokhoz, akik hozzá térnek. Itt arról van szó, hogy aki Istent akarja keresni, az mielőtt imádkozna, előbb hallgassa meg Istent.

Előbb a tanítás, aztán a kérések. Nem lehet úgy felkeresni Istent, hogy nem vagyunk kíváncsiak akaratára. Ha valaki mégis megveti a tanítást, az aztán már hiába imádkozik. Hát mi ne essünk ebbe a hibába. Ne adjunk okot Istennek arra, hogy meggyűlöljön minket. Próbáljunk jóban lenni a nagyfőnökkel… Keressük tovább ennek az igének az értelmét, mert Isten szava ez is. Isten akaratát hirdeti nekünk, még ha kissé nyersen is teszi. Ismerjük meg jobban akaratát.

A tanítás elengedhetetlen része a hitnek.

Ahhoz, hogy megértsük ennek az igének az üzenetét, először azt kell tisztáznunk, hogy mit is jelent a tanítás kifejezés? A tanítás a törvényt  segít megismernünk. Tanításnak tekinthetünk lényegében minden, ami Isten törvényét adja tudtunkra. A törvény pedig segít nekünk abban, hogy megértsük Istent. Segít elkerülni azt a hibát, hogy Istent félreismerjük.

Mi ez a tanítás a gyakorlatban? Lényegében most is egy ilyen tanítást hallgattok. Együtt tanulunk Istenről. Az Úr most éppen engem akar felhasználni arra, hogy együtt közelebb kerüljünk hozzá. Hogy megértsük őt még jobban. Isten ugyanis magamfajta embereket akar felhasználni, hogy igéjét magyarázzák. Mint látjátok, tapasztaljátok, ez gyakran eléggé megnehezíti a dolgokat. Főleg ha olyan embert akar Isten felhasználni, mint én. Őszintén szólva nem irigyellek titeket. De ha a Bibliára gondolunk: mennyivel könnyebb lett volna, ha maga Isten írja le, nem használ fel erre embereket. De Isten nem így tett. Nem túl könnyű olvasmány a Biblia, mégis Isten ezt akarja felhasználni.

Könnyebb lenne, ha csak ő egymaga mondaná el a dolgokat. Mi kérdezünk, ő válaszol. De sajnos Isten nem így működik. Ő inkább íratott az emberekkel először egy törvénykönyvet: ezt a törvénygyűjteményt nevezzük ma Ószövetségnek. Majd, miután ez a törvénykönyv nem vált be túlzottan, Isten maga jött le a földre Fia képében, és tanítványokat hívott el magának, hogy ők adják tovább igéjét. Megíratta az Újszövetséget is, hogy még jobban értsük meg őt. A tanítványok hirdették, mások lejegyezték, ez van most a kezemben. Majd Jézus tanítványai Mesterük halála és feltámadása után másokat is Istenhez vezettek, és így jött létre az egyház. Ma itt ülünk, és ugyanezt tesszük: tanulunk Istenről. Együtt küzdünk, olykor együtt szenvedünk az ige fölött környedve azért, hogy Istent jobban megismerhessük.

De az igazság az, hogy sajnos szükség van erre. Szükség van a tanításra, mert enélkül Isten sosem hallgatna meg, sosem tudnánk közel kerülni hozzá. Én magam is azt tapasztalom, ha néhány napig félreteszem az igét. Amíg nem nyitom ki újra a Bibliát, egyre távolabb kerülök Istentől. Évek óta minden nap olvasom, de még mindig vannak olyan részei, amikre nem emlékszem, amiket nem tartok be. Emberek vagyunk, sokszor félreértünk dolgokat, vagy összezavarodunk. Éppen ezért szükség van a folyamatos olvasásra, a folyamatos odafigyelésre. Ige és tanítás nélkül egyre csak távolodunk Istentől ahelyett, hogy közelednénk hozzá. Ezért kell minden egyes nap keresnünk őt, mert enélkül lehetetlen Istennek tetszeni.

Ezért elengedhetetlen a tanítás. A Biblia nélkül a hitünk erejét veszti. Ha nem olvassuk, akkor csak keresünk és csak keresünk, de sosem találjuk meg Istent. Ige nélkül hiábavaló minden próbálkozás, minden imádság, mert a tanítások nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Ezért tartjuk az istentiszteleteket, ezért járunk Bibliaórára, ezért jött létre a honlapunk, ezért készül ennyi kiadvány és olvasnivaló, hogy általuk Istenhez jussunk közelebb. Vagy megfordítva a dolgot, azért küzdünk, hogy minél kevesebben kárhozzanak el.

Az Istennek tetsző élethez elengedhetetlen az ige.

Ha nem ezért a célért küzdünk, akkor lehetünk akármennyien. lehet akármilyen otthonos a gyülekezetünk, lehet akárhány program vagy felújíthatunk akármennyi épületet, mindez csupán emberi próbálkozás marad. Ha nem ismerjük Istent, tehetünk akármit, nem lesz Isten tetszésére.

Mi Isten egyháza vagyunk, róla neveznek minket, ezért az ő akaratát követjük. Az a célja a munkálkodásunknak, az a célja a tanításnak, hogy minél kevesebb ember jusson kárhozatra. Az a célja a munkánknak, hogy minél többen megismerjék Istent és hogy minél több lelket mentsünk meg a kárhozattól. Szeretnénk ezért a lehető legtöbb lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy akinek kérdései vannak, aki keresi Istent, annak segíthessünk.

Félreértés ne essék, ez nem csak azokra vonatkozik, akik nem járnak templomba. Nincs olyan ember, aki tökéletes volna, éppen ezért ha mi is elhanyagoljuk Istent, ha nem érdekel a tanítása, ha nem figyelünk oda akaratára, akkor mi sem lehetünk kedvesek előtte. Itt nem számít az életmód, nem számít, hogy a város megbecsült polgárai vagyunk-e. Nem számít semmi más, csak hogy Istennek tetszünk-e.

Szeretjük hangsúlyozni, hogy a keresztyén ember szeretetteljes, a keresztyén ember segít a bajban, és hogy a keresztyén ember jó ember. Számtalanszor olvastam már világi újságokban olyan cikkeket, amik így népszerűsítik Jézust is: legyél olyan, mint Jézus volt. Mert ő lehajolt a szegényekhez, meggyógyította a betegeket, segített másokon. A világ is elismeri, hogy Jézus jó ember volt. De az igazság az, hogy ő első sorban nem ezért jött, nem csak példát akart adni nekünk. Jézus nem csak azért jött, hogy jót tegyen az emberekkel.

Azért él ez a kép a fejünkben Jézusról, mert emberi módon gondolkozunk. Azt látjuk, ami a szemünk előtt van, amit el tudunk képzelni. De Jézus első sorban azért jött, hogy tanítson és hogy utat nyisson Istenhez. Hogy hozzá vezessen minket, embereket. Azért jött, hogy megmutassa nekünk Isten hatalmát és hogy feláldozza magát értünk. Ha megfigyeljük, a gyógyítások, a sok csoda mind-mind ezt a célt szolgálták. Az evangéliumokból egyértelműen kiderül, hogy Jézus azért jött a földre, hogy „aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten országát hirdette minden tette, hogy a „vétkesek megtérjenek”.

Emberi módon lehetetlen Istennek tetszeni.

Nem leszünk csupán csak attól jó keresztények, ha kivisszük mások helyett a szemetet, vagy ha rendszeresen jótékonykodunk. Most a mellettünk zajló háború árnyékában kifejezetten fontos erre odafigyelnünk. Fontos, hogy segítsünk. Fontos, hogy befogadjunk menekülteket, hogy támogassuk őket, hogy segítsünk, ahol lehet. De sosem, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt nem csak úgy jótékonykodásból tesszük, hanem Istenért. Azért, mert ő így akarja. Közben pedig mindig keresnünk kell az ő akaratát, hogy vajon Isten szerint cselekszünk-e, vagy sem, mert ez sosem magától értetődő dolog.

Igen, jó cselekedeteket vár tőlünk Isten, hogy a hitünket megéljük. De ezt nem lehet emberi módon csinálni. Nem lehet bűntudatból, vagy szégyenből jót tenni. Az úgy nem működik, hogy csináltunk valami rosszat az életünkben, és most „törlesztünk”. Ez emberi erőlködés és Istentől teljesen idegen dolog. Nem az a lényeg, hogy milyen bűnt követtünk el korábban, hanem hogy megbántuk-e Istennek és kértük-e a feloldozását. Ha Isten megbocsátott, onnantól kezdve nem kell törlesztenünk. Ha valami jót teszünk, azt csak azért tesszük, mert Isten akarata az. Ha nem így cselekszünk, és csak emberi vágyakozás van bennünk, akkor mindez teljesen hasztalan erőlködés.

Éppen ezért (Pál apostol szavaival élve) „változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Rm 12,2)

Ez a változás pedig nem csak úgy magától történik. Nem úgy megy ez, hogy éljük az életünket kedvünk szerint, és közben Isten majd formál. Ha valaki ezt gondolja, téves úton jár. Pál sem úgy fogalmaz, hogy Isten változtat meg titeket, hanem hogy „változzatok meg”. Ezt nekünk kell megtennünk. Nekünk kell döntést hoznunk minden egyes nap, mert Isten ezt a döntést nem hozza meg helyettünk.

Ezért van a böjt időszaka. Ez a célja az önmegtartóztatásnak, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni. Ez az időszak azért adatott, hogy ebben a néhány hétben közelebb kerüljünk Istenhez, minél jobban megismerve őt. Böjtölésünk azért történjen, hogy figyeljünk a tanításokra, figyeljünk oda jobban az igére.

Ha letelnek a hetek és elérkezik a Húsvét ünnepe, senkit se találjon Isten felkészületlenül. Azért böjtölünk, hogy közülünk senki se álljon meg méltatlanul Krisztus keresztje alatt. Hogy senki se ünnepelje Jézus feltámadását úgy, hogy közben megingott a hitében. Böjtünk szóljon arról a hatalmas Istenről, aki kész volt feláldozni magát érettünk, akiben örök vigasztalásunk lehet.

Összegzés

Nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk a legfontosabb célt, hogy törekedjünk minél közelebb jutni Istenhez, hogy el ne utasítson. Mert aki nem ismeri őt, az utálatos őelőtte. Az hiába él emberileg erkölcsös életet, semmi haszna. Az hiába imádkozik hozzá, nem fog meghallgattatni. Böjtünk célja legyen az, hogy éljünk minél inkább Istennek tetsző életet. Az Úr segítsen meg minket ebben! Ámen.