Mióta a keresztyén egyház létezik, azóta foglalkoztat bennünket a misszió szolgálata. Mindenki másképp tekint rá: nyűg, felesleges, mindennél fontosabb, nehéz, kényelmetlen. A misszióval szembeni ellenérzések azonban sokkal régebbre vezethetők vissza, mint a keresztyénség kezdete. Isten parancsa ide vagy oda, Jézus tanítása ide vagy oda, a misszió gyakran vált mostohagyerekké. Már az ószövetségi kiválasztott nép számára is nyűg volt, pedig Ábrahámnak ígéretet tett az Úr, hogy általa áldatnak meg a föld népei. Az ígérethez pedig mindig felelősség is jár.

Az év igéjének most missziós parancsot válaszottunk:

Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.

(Lk 12,8-9)

Fedett parancs, vagy inkább amolyan noszogatás ez Jézustól? Olyan ige, mint a próféták szavai, hagyományos fenyegetés: ha megtagadjátok a hitvallást, megtagadlak titeket. Mintha csak azt mondaná, hogy ha ti így, hát majd én úgy.

A legtöbb jézusi kijelentésre lehet kifogást keresni, mert a tanítványoknak szólt. Lehet azt mondani, hogy ránk nem vonatkozik. Hát Jézusnak ezt a mondását aligha lehet eltávolítani magunktól. Itt ugyanis az Úr határvonalat húz:

• Aki hozzám tartozik, hitvallást tesz rólam az emberek előtt. Aki hozzám akar tartozni, ne tagadjon meg.
• Aki megtagad, ahhoz semmi közöm, azt én is megtagadom majd az ítéletkor.

Így eldönthetjük, hova tartozunk. Semlegesség, pártatlanság kizárva. Egy klasszikust felidézve, „azon az ajtón túl pokol van”.

Csináljuk! De mégis hogyan?

Tisztáztuk: mindenkinek kötelező hitvallást tennie Jézusról, aki keresztyénnek akarja nevezni magát, de legalábbis ha arra kerül a sor, nem tagadhatja meg, nem hallgathatja el, nem hunyászkodhat meg. Rendben, muszáj, de hogyan csináljuk?

Először is fáradhatatlanul. Isten arra hívott el minket, hogy a végsőkig kitartsunk. Az a feladatunk tehát, hogy próbálkozzunk, próbálkozzunk és próbálkozzunk, az utolsó leheletig.

A Biblia az egyetlen mércénk ebben a dologban is. Előttünk vannak az ősatyák, a kiválasztott nép, a próféták, Jézus és a tanítványok és az egyház első tagjai. Összeállíthatunk ezért egy listát azokról a tulajdonságokról, melyek elengedhetetlenek a hitvallók számára.

Hitvalló kezdőszett 1.0:

• Az ősatyák bátorsága, hogy akkor is elindultak, amikor emberileg nem sok esélyük volt. Hittek Istenben és ez bátorsággal töltötte el őket.
• A bírák tettrekészsége, hogy nem bírták ölbe tett kézzel nézni Isten népének szenvedését.
• A próféták őszintesége, hogy akkor is kimondták Isten parancsait és akaratát, amikor senki más nem értett egyet velük.
• Jézus tanítványainak kitartása, hogy amikor már feladták volna, Jézus parancsára újra és újra erőt vettek magukon, nem adták fel.
• Pál tudása és józansága, hogy mindenkinek úgy hirdette az evangélium üzenetét, hogy megérthessék.
• Az ókeresztyén egyház szervezettsége. Gyülekezeteket alapítottak, ha arra volt szükség. Nehéz sorsú közösségeket támogadtak, gyűjtéssel és akár lobbizással is. Mindent megtettek, hogy Jézus Krisztus egyháza fennmaradjon.

Változó világ, változó hitvallás

Változnak az idők. A Bibliás időkben a tévtanítások jelentették a legsúlyosabb kihívást. Ma az érdektelenség. Akkor mindenkinek volt valamiféle hite, a Biblia Istenében, vagy bálványokban, vagy elferdített igazságokban. Ma ellenben a vallás amolyan gyógyszerré, az egyház pedig segélyhívó központtá vált.

Nekünk mégis ebben a korban kell hitvallókká lennünk, vállalva a kudarcokat, mert a hitvallás ma eleve vesztett helyzetből indul. Hogyan győzhetnénk meg bárkit is, hogy szüksége van Istenre, amikor úgy érzi, mindene megvan? Ma inkább az az ember legnagyobb nehézsége, hogy túl sok mindene van, csak ideje nincs rá. Isten is egy legyen a sok cél és vágy között?

A feladatunk ebben a világban kettős természetű. Először is, mint a címben olvasható, el kell érnünk másokat. Kapcsolat kell, kötődések és az, hogy kérdezzenek. Felkelteni az érdeklődést, kíváncsiságot ébreszteni kollégában, barátban, családtagban, szomszédban. Otthon ülve ez sajnos nem megy.

Másodsorban, ha megvan a kapcsolat, fel kell mutatnunk a saját hitünket. Ehhez persze nem árt, ha van. Fel kell mutatni, hogy számunkra csak egyetlen fő cél létezik: Isten akaratát követni. Fel kell mutatni a fanatizmust, a vak hűséget és az olthatatlan szomjat Isten iránt. Ha megízleli valaki a Szentlélek ízét rajtunk, ettől lesz a hitvallás letaglózó erejű. Ez az, ami igazán elgondolkoztat másokat. Mert az az erő, amit rajtunk látnak mások, végül majd Istenhez fogja vezetni őket. Ha mégsem így történik, a felelősség akkor is az őrállóé: ha szólt, mindent megtett. (Ez 33)

2022.01.05. KTGy

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.