Az erőről nekem mindig a hiánya jut eszembe. Milyen is az erőtlenség? Amikor az ember lelkében valahol érzi, hogy nincs rendben. Még arra sincs ereje, hogy tisztázza. Olyan érzés, mintha valamit elfelejtettünk volna, de fogalmunk sincs arról, mi is volt az. Persze az erőtlenségnek sok más formája is akad, mint a gyász tehetetlensége, vagy a düh.

Az erőtlenség sokszor nem is érezhető. Talán esténként, amikor az ember gondolattalanul mered maga elé.

Az erőtlenség lehet tehetetlenség, de lehet kínomban kapkodás. Az erőtlenség lehet lustaság, mert mi értelme is volna bármit is tenni.

Az erőtlenség minden nap felkel, de fogalma sincs, hogy miért. Talán bele sem gondol, csak sodortatja magát a napi rutinnal.

Az erőtlenség én vagyok. Ahogy Pilinszky fogalmazta meg zseniálisan: „Az ember itt kevés a szeretetre.”

Hitből hitbe

Az erőnek híján vagyok. Isten jól látja ezt. Isten erő. Nem csak az az erő, amit hiányolok. Isten még annál is több.

Mondják, mondták sokan, hogy az Istent az ember találta ki magának. Istent alkottunk, aki tökéletes, aki erős, mert hát mi nem vagyunk azok. A valóságban pont fordítva történt. Isten alkotta meg az embert. Ráadásul úgy alkotott, hogy belőle merítsünk erőt. A vele való kapcsolatban, az ő szeretetéből merítsünk. Sőt, akár másokon keresztül is. Isten kapcsolatban volt Pállal, mi pedig Pál szavait olvasva erőt meríthetünk.

Mi vagyunk az erőtlenség. Tanácstalanság, tehetetlenség. Ő az erő. Igazság és szeretet.

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma (ereje) az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Rm 1,16-17

Jézus örömhíre erő és igazság. Ez a két szó pedig Jézus esetében a legegyszerűbb dolgoknál kezdődik. Az erő a gyógyulás. Az igazság a tisztánlátás. Az a kis hiányérzet a lelkünk mélyén erre a két dologra irányul.

Gyógyulásra, ami az élet minden területére kihat, nem csupán a testünkre. Úgy is mondhatjuk, hogy bűnbocsánat. Ha megvalljuk Istennek a tehetetlenségünket, bűntudatunkat, hibáinkat, ő feloldoz. Leveszi a vállunkról, még akkor is, ha meg sem tudjuk fogalmazni. Megszabadít a mardosó érzéstől, hogy valamit elfelejtettem. Megszabadít a gondolattalanságtól és a minden-mindegy érzésétől.

Tisztánlátást ad. Látni a valóságot, úgy, ahogy ő látja. Felfed dolgokat, leleplez hibákat, sőt még a javítás útját is megmutatja. Az Isten igazsága nem valamiféle jogi fogalom, vagy törvénykönyv: Isten igazsága csupán a valóságot jelenti. A maga teljességében, hiánytalanul. Apránként, lépésről lépésre formálva a tanácstalanságunkat szeretetté.

Erőtlenül az erőben

Vannak olyan hibák, amiket nem lehet csak úgy kijavítani. Ha az ember elhanyagolja a kertjét, szépen ki lehet azt javítani, de ha egy apa elmulaszt apa lenni az első években, azt kijavítani nem lehet. Valahogy így van ez a lelkünkkel is. Istennel kapcsolatban lenni nem jelenti azt, hogy minden hibánk minden következménye eltöröltetik. A Szentírás lapjaiból apránként kiderül, hogy a bűn maga a büntetés. Ez annyit jelent, hogy ha elmulasztottunk valamit a múltban, az még mulasztás marad akkor is, ha megbocsátanak nekünk. Ha beversz egy szöget és kihúzod, a nyoma attól még ott marad.

Jézus eltörli a bűneinket, ha bűnbánattal megvalljuk neki azokat. Kitörli a listáról, a háta mögé dobja, mint egy papírfecnit. Ellenben a kár megmarad akkor is, ha Jézus megbűnhődött helyettünk.

Miben más az élet Istennel, mint nélküle? A bűntudat átalakulhat szeretetté. Vétkezünk, hibázunk, megbánjuk és letesszük, és ezentúl próbálunk másképp tenni. Ez az erő, amit Istentől kapunk. A megbocsátás ereje. Látni a célt, mert Isten megmutatta. Úgy felkelni reggelente, hogy őt akarom szolgálni és hogy mindent megteszek, ami tőlem telik.

2022.01.08. KTGy

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.