Két prédikáció az Istenképről. (A Zsolt 1 és Zsolt 36 alapján.)
Te milyen istenben/Istenben hiszel?
Most kérdezhetnéd, hogy „miért, többféle van?” Igen, ezerféle istenség van. Most nem a világvallásokra gondolok, hanem a keresztyén emberek istenségeiről. Annyiféle lehet, ahány ember él a földön. Mindannyian másképp képzeljük el a saját istenünket. Csak hogy ezek az istenek meg sem közelítik a Biblia Istenét. A kitalált istenek ugyanis nem léteznek, nincs erejük, nincs hatalmuk és válaszolni sem tudnak.
Vannak gyenge istenek. Hasonlíthatnak is egy kicsit a Biblia Istenére. Őket nem kell követni, elég csak néha imádkozni hozzájuk. Vannak gonosz istenek. Főleg olyanok hisznek gonosz istenben, akiknek az apja vagy anyja kegyetlen volt. Ezeket az isteneket jobb nem keresni, nehogy megint leszidjanak minket. Van aztán olyan isten is, aki mindent ránk hagy: fiam, csak csinálj mindent úgy, ahogy jól esik. Ezek az istenek nem állítanak elvárások elé. Vagy épp ellenkezőleg: vannak olyan istenek, akik mindent előre megírnak. Az ember másképp nem is tud dönteni, mert ezek a furcsa istenek előre megírtak mindent, nincs változtatási lehetőségünk. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Az ilyen istennekkel könnyű az élet, mert nincs felelősség. Élhetsz úgy, ahogy akarsz, mert minden meg van írva rólad előre, úgysem tudsz rajta változtatni. Végül pedig vannak olyan istenek, akik némák és süketek. Nem szólnak, nem is hallanak, így felesleges volna keresni őket.
Ezek azok az istenek, vagy inkább istenkék, akiket elképzelünk magunknak. Jól tudom, mert én is ezt tettem sokáig. Elképzeltem magamnak a kényelmes istent, akivel nem kell megküzdenem. Csak ne várjon el túl sokat, csak ne kelljen változni, csak nyugtassa meg a lelkemet, nekem ennyi elég. Mindent megteszünk, hogy ne kelljen megharcolni az igazi Istennel.
Pont megfelelünk a Sátán céljainak. Pál írja, hogy „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.” (2Kor 11,14) Istent játszik, csak hogy nem az. Így próbál befurakodni a fejünkbe. Felveszi az álarcát, mikor éppen melyikre van szükség. Próbálja elferdíteni az igazi Istenről alkotott képünket. Addig csűri-csavarja a dolgokat, hogy a végén az igaz Istenből kis istenkéket alkotunk. Beleülteti a fejünkbe, hogy nem kell olvasni azt a poros régi könyvet, nincs abban semmi értékes, és amúgyse értem. Mi pedig még adjuk is alá a lovat: nincs időm rá, most nincs kedvem. De a Sátán még a Bibliát olvasókkal is könnyedén játszadozik. Tudom jól, havonta megcsinálja velem is. Beleolvasok, valamit nem értek, és arrébb teszem. Valami eltereli a figyelmemet, és úszok tovább az árral. Vagy elővesszük, elolvassuk a napi igéket, és beérjük ennyivel. Még ha egyszer-egyszer valamit nem is értünk, inkább eltesszük máskorra. Aztán telik-múlik az idő, mi meg észre sem vesszük, hogy Istennel minden igazi kapcsolatunk megszakadt. Közben meg élvezzük a kis istenkénk társaságát, aki mindig meghallgat és sosem mond semmit.
Nincs is ennél hatásosabb fegyvere a Sátánnak. Elég néhány apró változtatás, míg végül az igaz Istenből kényelmes istenkét kreál. Egy parancs kimarad. Egy ige kicsit megváltozik. Ezt nem értem, az nem érdekel, onnantól kezdve pedig rossz telefonszámot hívunk. Onnantól kezdve felülünk mi is a csúfolódók székére. Járunk hétről hétre templomba, de a vasárnapi igére már szerdán nem fogunk emlékezni. Péntekre pedig már a Sátán el is végezte a munkáját. Ha pedig a mi elképzelt istenünkre hallgatunk az igazi helyett, a hitetlenek útjára tévedünk. Aztán megköszönhetjük a Sátánnak, hogy a vonat kisiklott. Ha az istenképünket nem tesszük helyre, akkor az áldások el fognak maradni.
Nincs olyan ember közöttünk, sem máshol, akinek tökéletes volna az Istenképe. Gondoljunk csak a tanítványokra, akik magával Istennel találkoztak, mégsem értették meg őt. Ezért kell küzdenünk érte minden egyes nap kitartóan és fáradhatatlanul. Küzdenünk kell a Szentlélekért, aki kipótolja az Isten-ismeretünk hiányosságait, aki rávilágít a lényegre. Csak így kerülhetjük el, hogy félrecsússzunk.
A Sátán minden pillanatban ott ólálkodik körülöttünk, hogy a kapcsolatunkat megrontsa Istennel. Neki az a célja, hogy minél kevesebb időt töltsünk a Bibliával. Mert minél inkább alábbhagy az olvasó kedvünk, annál több lehetősége lesz arra, hogy itt vagy ott kicsit elferdítse a dolgokat. Lehetetlen, hogy a Szentlélek jelenlétében ne értsük az igét. Lehetetlen, hogy unalmas legyen az ő szava. Legfeljebb a Szentlélek hiányával képzelhető el ez. Azt gondoljuk, a Bibliával van gond, pedig közben a Szentlélek fogyott ki belőlünk. Ha a Sátán sikerrel jár, ha elülteti bennünk a hamis istenkéket, az imádságaink is idővel célt tévesztenek. Idővel már nem a Biblia Istenéhez fogunk könyörögni, hanem a saját kitalációinkhoz.
Az egyetlen Isten
Ő az egyetlen Úr, az egyetlen élő Isten. Ennek az Istennek akarata van. Parancsai vannak, melyeket be is kell tartani, már ha hozzá akarunk tartozni. Ha az igét nem olvassuk, ezekről a parancsokról mit sem tudunk majd. Ígéretei vannak, melyeket el kell kérni, meg kell ragadni. Ha nem olvassuk, sosem fogjuk megismerni ezeket.
Persze lehet másféle istenben is hinni, az sokkal kényelmesebb is. Nem időigényes dolog. Sőt, nem is kell odafigyelni arra, hogy Istent kövessük. A saját istenkéink nem igénylik az időnket, sem a figyelmünket. Ezek az istenek megnyugtatóak és arra pont jók, hogy az igazira már ne is vágyakozzunk.
Mert az igazi Isten a teljes életünket kívánja. Nem azért, mert neki van szüksége rá, mert hát ő tökéletes. Azért akarja, hogy mindenestül őt szolgáljuk, mert így tud nekünk igazi örömöt és boldogságot adni. Meg hát rajtunk keresztül másokat is szeretne megszólítani, hogy nekik is boldog és sikeres életet adjon. Ennél az Istennél viszont nincs részidős hívő és nincs fél-hit. És az igazi Isten igazságos, nem rak ránk nagyobb terhet, mint amit el bírnánk viselni. Nem kér tőlünk többet, mint amit megtehetünk.
Isten nem hagyja csak úgy ránk a dolgokat, hanem útmutatást ad. Kijelentette magát, le van írva minden, csak meg kell ismerni, csak el kell olvasni. Igen, az igaz Isten azt várja, hogy minden nap kutassuk az akaratát, hogy ne érjük be kevesebbel. Mert ez az Isten nem a kényelmünkért van, nem olyan, mint a kitalációink. Mert a kitalált istenekhez elég csak imádkozni, vagy egyszer-egyszer templomba jönni léleknyugtatásképpen. Ezzel szemben az igazi Isten nem ad léleknyugtatást, őt nem lehet győzködni arról, hogy jó emberek vagyunk. Tudja nagyon jól, hogy nem vagyunk azok.
Mert a Biblia Istene azt mondja, hogy a tetteinknek következményei vannak. Nem azt mondja, hogy nem baj, nem tehetsz róla, mert Isten igazsága azt kívánja, hogy a bűnökért valaki megbűnhődjön. Ezért áldozta fel értünk a Fiát, hogy helyettünk vállalja át a következményeket. Ő nem elfelejtette, hanem megbocsátotta a vétkeket.
És ez azt jelenti, hogy ezek után még bizonygatnunk sem kell, hogy próbálunk jók lenni. Nincs szükség félmegoldásokra, nincs szükség mentegetőzésre. Ez az Isten, az igaz Isten így tette lehetővé, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül élhessünk. Bűnösök vagyunk, de Isten hajlandó feloldozni minket.
Honnan lehet megtudni, hogy jó Istenben hiszünk-e?
Boldog ember az, aki az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. (Zsolt 1,1-2)
Aki a Biblia Istenében hisz, az át fogja élni ezt. Aki a Biblia Istenében hisz, az érezte már megannyiszor, milyen is folyóvíz mellé ültetett fának lenni. Érezte már, milyen a szabadság illata és milyen a siker íze. Igen, ez a dolog valóban így működik. Onnan tudhatjuk, hogy az igazi Istenben hiszünk, hogy érezzük az erejét.
Kedves Testvérem! Ha a te istened hagyja, hogy úgy éld az életed, ahogy neked tetszik, akkor van egy rossz hírem. Az igazi Istennek akarata van az életedre nézve. Ha nem érzed Isten erejét, jelenlétét, ha nem érzed magad sikeresnek, boldognak, akkor a te istened nem az az Isten, akiről a Bibliában olvasunk. Mert az igaz Isten csupa erő és hatalom.
Ez az Isten sosem hagyna magadra, még ha olykor-olykor nem is rögtön válaszol neked. Ha a te istened erőtlen és akarat nélküli, akkor rossz úton jársz. Közel vagy a bűnösök tanácsához, a Sátán jó munkát végzett az életedben.
Ha valóban így van, és az életedben nem érzed Isten erejét, akkor ne tétovázz, hanem keresd őt. Mert aki az igazi Istenben hisz, az őt keresi egész életében. Fürkészi akaratát, mert jól tudja, hogy mit keres. Jól tudja, hogy az a dolog csak nála található meg, mert csak Ő az örökkévaló Úr. Aki az igaz Istenben hisz, az nélküle el sem tudná képzelni az életét. Csak abban leli kedvét, hogy Istennek megfeleljen, mert Isten lehengerlő hatalom. Nincs más, amiért ezek után élhetnénk.
Már keresztem vállra vettem, / Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem, / Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam, / Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam: / Isten és a menny enyém.
Ember bánthat és zavarhat: / Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat: / Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon, / Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon, / Hogyha nem benned lelem.
Isten az, akivel életben maradsz
Istent az édesapánkhoz hasonlítjuk. Mindenki a magáéhoz. Isten az apákat ezzel a küldetéssel bízza meg. Legyen valaki, akin keresztül Istent könnyebben el tudjuk képzelni. Ha a mi apánk szeretetteljes és engedékeny, akkor Istent biztos támasznak látjuk, akire mindig lehet számítani. Ha az apánk sokat várt el tőlünk, akkor Istent hadvezérként képzeljük el. Mindig akképpen, ahogyan a földi apánk bánt velünk, amilyen ő volt hozzánk.
Mondanom sem kell, hogy ez a dolog csak addig működik, amíg egy tökéletes apakép áll előttünk, mert hát Isten tökéletes. De amint az apánk hibázik, úgy Isten is hibássá lesz a szemünkben. Ha a földi apánkra haragszunk, akkor Isten is távol kerül.
A gond ezzel az, hogy Isten nem olyan, mint az édesapánk. Ő egészen más, sokkal több és sokkal hatalmasabb. Persze az embert a maga képére teremtette, így hát az édesapánkban is vannak olyan tulajdonságok, melyek Istenre hasonlítanak, de Isten ennél sokkal de sokkal több. Ha Istent csak úgy képzeljük el, mint az apánkat, akkor sosem lehetünk igazán Isten fiaivá.
Mert Isten az Isten. Ő nem könyörtelen, hanem igazságos; ő nem ingadozik a hangulatai között, mert változhatatlan. Isten nem rabszolgahajcsár, tőle egyszerre szabadságot és célt kaptunk. Isten nem engedékeny, hanem kegyelmes. A bűn előtte egészen addig bűn marad, amíg nem kérjük megbocsátását. De Isten szeretetteljes és mindent megtesz a boldogságunkért, minden jóval eláraszt és figyelő szemekkel őrzi lelkünket.
Fontos tehát, hogy Istent a fejünkben elválasszuk az apánk emlékétől, vagy a tőle kapott tapasztalatoktól. Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor Istent is félre fogjuk ismerni. El kell tehát különítenünk, hogy ki számunkra az édesapánk és ki számunkra Isten. Meg kell fogalmaznunk önmagunk számára is, hogy miben más Isten az apánktól? Mi az a dolog, ami őt egyértelműen megkülönbözteti?
A 36. zsoltár Istent sokféleképpen magyarázza. Először is azt mondja róla, hogy Isten menedék. Búvóhely a nehézségek között. Aztán azt olvassuk, hogy Isten patak, hogy, az övéit elárasztja áldásával, és hogy az ő fiai bővelkednek minden lelki jóban. Aztán azt olvassuk, hogy Isten az élet forrása. Ezt a kijelentést pedig a zsoltáros meg is magyarázza: „a te világosságod által látunk világosságot”.
Jó sok kép. A zsoltárban, azaz néhány mondatában Istent legalább ötféleképpen ábrázolják. Olyan ez, mint valami kiállítás. Búvóhely, patak, forrás, élet, világosság.
Azért ez a sok kép, mert Isten részletes. Sőt, Isten bonyolult, sokkal több, mint amit gondolnánk róla. Ő maga az élet. Ő az élet forrása, a birtokosa. Ő a tulajdonos, mert ő alkotta.
Istent legjobban az élet szóval lehet jellemezni. Ő ömagát is így jellemzi Mózesnek a pusztában az égő csipkebokor mellett: „én vagyok, aki vagyok.” Ez pedig annyit jelent, hogy Isten létezik, sőt ő teremtette az életet, ő az élet Istene. Mi is általa létezünk.
De kicsoda Isten a számunkra? Most érkeztünk el arra pontra, ahonnan elindultunk. Hogyan képzeljük el magunknak Istent? Ki is ő a számunkra?
Azért szeretem a Bibliát, mert két lábbal a földön áll. Nem kezd el hókusz-pókuszolni, nem kezd nagy, titokzatos szavakat lebegtetni. Az ige nem akar hatást gyakorolni és a Szentírás Istent is így mutatja be.
„Ki számodra Isten? A Biblia válasza erre az, hogy
Isten az, akiben életben maradsz.”
Még akkor is, ha közben a tested a föld alá kerül. Isten a garanciánk arra, hogy a halál nem végleges állapot. Persze Isten nem csak ennyi, mert ő minden nap csodákat tesz értünk. Áldását tapasztaljuk az életünkben. Kérhetünk tőle segítséget. Jelen van, nem vagyunk egyedül. De Isten számunkra első sorban az életben maradást jelenti.
Ezt jelenti Isten országa. Erről beszélt Jézus, amikor az igazgyöngy példázatát mondta. Isten olyan nagy érték, hogy az ember mindenét eladja, csak hogy megvehesse.
Ez számunkra Isten. Ezt jelenti, hogy hiszünk benne. Ő az életben maradásunk záloga.
KTGy, 2022.03.02.
Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.
