(Jézus) Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. […] Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!

Mt 10,1.7.

Kedves Testvérek! Mint olvastuk, Jézus hatalmat adott a tanítványainak, hogy csodákat tegyenek. Tisztátalan lelkek kiűzésére, gyógyításra, sőt még halottak feltámasztására is erőt adott a számukra. És miután később Jézus meghalt, feltámadt, a tanítványok továbbra is csodákat tettek. Ők, Jézustól kapott erejükből képesek voltak emberfeletti dolgokra.

Elközelített a mennyek országa!

Jézus földrejöttével, karácsonnyal elkezdődött valami, ami húsvétkor érte el tetőpontját. Jézus emberré lett, megszületett, és az emberek között élt. Isten a földön, teljes valójában. A mennyország Jézusban a földre jött, és itt is maradt. A mennyország Jézustól kezdve nem egy távoli világ csupán, vagy valami olyasmi, amit csak halálunk után kapunk meg. Nem, a mennyek országa Jézusban itt van, jelen van. Az erő, Isten minden hatalma az emberekhez érkezett.

Mi, reformátusok keveset beszélünk az erőről. Nem igazán szeretünk azzal foglalkozni, amit nem tudunk megmagyarázni. Persze, olykor emlegetjük a Sátánt, meg angyalokat, de a túlvilági lelkekről, lényekről nem szeretünk tudomást venni. Inkább felejtsük is el, mondhatnánk, mert semmi értelme, úgysem ismerjük, vagy egyáltalán ki tudja, hogy létezik-e?

Hát pedig a Bibliában igenis írva van. A Bibliában olvasunk mindenféle erőkről, olvasunk látomásokról, a Bibliában megannyiszor olvasunk ördögökről, és arról is, hogy Jézus kiűzte azokat. Olvasunk a Bibliában egy világról, aminek tejhatalmú Ura Jézus Krisztus. Olvasunk csodákról, melyek egyértelműen emberfeletti dolgok. Itt áll benne fehéren feketén.

Azt is olvassuk, hogy ez az ország Jézusban a tanítványokra szállt. Minden erejével, minden hatalmával együtt. Jézus egyenesen azt mondta a tanítványainak, hogy örökösei ennek az országnak. Azt mondta nekik, hogy hozzá hasonlóan a tanítványok is Isten Fiai lesznek, ha hisznek benne.

Mi változott azóta?

Netán a Szentlélek lett gyenge, vagy Isten ereje fogyott el? Elközelített, aztán el is ment a mennyek országa? Vagy mi vagyunk másféle tanítványok? Mi már nem kaptuk meg ezeket az erőket?

Azt kell mondanom, hogy semmi sem változott azóta. Isten ugyanolyan erős most, mint akkor volt. A Szentlélek ugyanúgy képes lenne erőt adni számunkra, szinte akármit megtehetnénk. Mi pedig ugyanolyan tanítványok vagyunk, mint a tizenkettő. Semmivel nem voltak ők különbek nálunk. Ugyanolyan esendő emberek voltak, mint mi.

Semmi sem változott. Vagyis egy dolog azért mégis. A hit mértéke változott meg. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy mustármagnyi hittel hegyeket mozgathatnánk. Nekünk még ennyi hitünk sincs tehát. Nem történnek közöttünk csodák, ez pedig intő jel a számunkra.

Súlyos hiányosságunkra mutat rá az írás. Mert mi is a hit? Kapcsolat Isten és ember között. A hit mértéke tulajdonképpen lemérhető az imádkozással, Bibliaolvasással töltött időn. Lemérhető azon, hogy mennyire vesszük komolyan. Aki egész életében Istenre figyel, annak erős hit adatik. Aki mindent úgy tesz, és mindenről úgy dönt, hogy Istenre függeszti a tekintetét, az az ember lehet csodáknak részese.

Súlyos teher ez, mint ahogy a tanítványok is megannyiszor hallották Jézustól az elviselhetetlen szót: kicsinyhitűek. Mintha kicsit mindig nekünk is szólna. „Mit kételkedtek, kicsinyhitűek?”

Hitetlenek vagyunk, vagy kishitűek?

Pál apostol a hitetlenekről így ír: „nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben”. Tudjátok, ez az ige számtalanszor eszembe jut. A hitetlenek „nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák őt ismeretükben”. Milyen súlyos szavak ezek. Nem arról van itt szó, hogy elfelejtkeztek volna Istenről. Mindnyájunkkal megtörténik, hogy egy-egy döntésünk után jut csak eszünkbe, hogy vajon Isten mit tenne, vajon neki mi volt az akarata. Nem, itt sokkal többről van szó holmi memóriazavarnál. „nem méltatták Istent arra”, nem tartották fontosnak. Úgy gondolták, hogy Isten nem számít. Lenézték, nem foglalkoztak vele.

Hogy jön ez most ide, Jézus szavaihoz? Úgy, hogy a hitetlenségről van benne szó. A hitetlenek nem vették komolyan Istent. Nem csak megfeledkeztek róla, hanem nem vettek tudomást arról, hogy ő létezik. És tudjátok, a kishitűség és a hitetlenség között nincs sok különbség, csupán a szándék. A kishitű ember bele sem gondol, mit tesz. A hitetlen ellenben meggyőződésből nem hallgat Isten szavára.

Csupán a szándék különbözteti meg e két dolgot egymástól. Ez pedig igen ijesztő lehet.

Az, hogy nekünk nincs erőnk gyógyítani, hogy nekünk nincs olyan hitünk, amivel hegyeket mozgathatunk, amivel halottakat támaszthatunk fel, sajnos azt is jelenti, hogy nem állunk messze a hitetlenségtől. Ha végtelenül egyszerűen szeretném megfogalmazni mindezt, azt mondanám, hogy kishitűségünkkel a pokol peremén táncolunk. Mert üdvösséget az nyerhet, aki hisz az Úr Jézus nevében. Itt nincs szó arról, hogy ha egy kicsit is hisz, akkor üdvözül. Nincsenek megadva kategóriák, hogy ha ennyit és ennyit olvasod a Bibliát, akkor hitre jutsz. Itt csak annyi van, hogy aki hisz az Úr Jézus nevében, az üdvözül.

Miért nincs elég hitünk? Hogyan lehet több?

Hogyan hihetnénk abban, akit nem ismerünk? Ha csak hetente egyszer olvasunk bele a Szentírásba, vagy ha még ennyit se teszünk, hogyan gondolhatnánk, hogy ismerjük őt? És ne legyenek kétségeink, más mód nincs arra, hogy Istent jobban megismerjük. Csak az írás van. Más nincs.

Hallgatjuk persze vasárnaponként a szószékről, esetleg a Bibliaórán, de ez csupán néhány óra az egész hetünkből. 168 órából csupán ennyit töltünk el Istennel foglalkozva, ha otthon nem nyitjuk ki a Bibliát. Hogyan mondhatná bárki is ezek alapján, hogy ismeri Istent?

Van egy jó hírem. Még van időnk. Istenben felfoghatatlan erő lakozik, még ha nem is hisszük el. Még elérhetjük, még megragadhatjuk őt. Még ha kételkedünk is, ő bármire képes. Ez az erő a miénk is lehet. Mert nem kell hitetlenkednünk, nem kell a pokol peremén táncolnunk, ha nem akarunk. Megragadhatjuk Isten igéreteit, csak hinnünk kell benne, csak meg kell őt jobban és jobban ismernünk. Ennyi az egész. Meg kell ragadnunk az ő ígéreteit, de azt úgy, hogy még a legsötétebb pillanatokban se eresszük el.

Istennél olyan erő lakozik, amit el sem tudnánk képzelni. Azok talán kaptak belőle egy kis ízelítőt, akik látták Jézust élőben. Gondoljunk bele: Pál apostolnak elég volt egyetlen pillanat, amíg látta Jézust, és az életét teljesen felforgatta ez a tapasztalat. Micsoda erő, milyen félelmetes nagyság lehet az, ami egyetlen pillanat alatt az egész addigi életet, mindenestül megváltoztatja.

Jézus ezt a tapasztalatot adta át tanítványainak. Ez volt az az erő, ami betegeket gyógyított, ördögöket űzött, halottakat támasztott, és ami azóta is milliók életét változtatja meg.

Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy hirdessék ezt az erőt. Mutassák meg az embereknek, mire képesek általa. Mondják el nekik, hogy itt van Isten ereje az emberek között. Mutassák meg, magyarázzák el, hogy ez az erő elközelített.

Isten nem akar lenyűgözni a csodákkal. Azt akarja, hogy látatlanul higyjünk benne.

Isten nem könnyíti meg a dolgunkat. Megtehetné, hogy csodákat tesz közöttünk, minden hitetlenségünk ellenére. Megtehetné, mert volna rá ereje. Mégsem teszi. Nem akar minket lenyűgözni, nem akar befolyásolni. Sosem így cselekedett. Ha megfigyeljük a Bibliában, minden csodatörténetben látunk egy-egy személyt, akire nézve a csodák történtek. Megláthatjuk ezekből az eseményekből, hogy nem a csoda eredményezi a hitet, hanem a hitből lesznek a csodák. Ha nem így volna, mindenki hinne.

Isten mindenfelé látványos dolgokat tehetne, mert hisz van ereje rá, és mindenki hinne. De nem, a hit nem így működik. Jézusban sem hitt mindenki, hiába tett ezer és ezer csodát. Sőt, az evangélium magáról Jézusról mondja, hogy Názáretben, szülővárosában azért nem tett több csodát, mert hitetlenkedve fogadták őt. De megannyiszor olvasunk olyat, hogy Jézus mások hitéért tett dolgokat: „hited megtartott téged”. Hatalmas erő volt benne, sokan mégsem hittek neki, ráadásul még népe vezetői keresztre is feszítették.

Ne várjuk tehát, hogy majd Isten leszáll a mennyből, hogy látványos csodákkal meggyőzzön minket. Ne várjuk, hogy a semmiből majd ránk szálljon a Lélek tüze, és ne várjunk arra sem, hogy valami isteni sugallat a jó irányba tereljen, mert ez a dolog nem így működik. Mert Isten azt várja, hogy látatlanul keressük őt. Úgy keressük őt, hogy az egyház erőtlen. Isten azt akarja, hogy a hit megtalálása küzdelem legyen. Azt várja, hogy vegyük komolyan és hogy mindent tegyünk meg a hitünkért, mert ő is megtett mindent értünk.

Isten keresztre adta egyszülött fiát, átokká tette értünk. Ez a legtöbb, amit megtehetett az emberért. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy vegyük őt komolyan. Annyi a dolgunk, hogy olvassuk igéjét és keressük őt. Hittel kérjük el tőle a Szentlélek ajándékát, kérjük el tőle mérhetetlen erejét!

Bár most még nem történnek közöttünk csodák, ez nem jelenti azt, hogy ennek így kell maradnia. Isten azt szeretné, hogy keressük őt. Arra vár, hogy kérjünk el tőle a Szentlelket: ő megígérte, nem marad el. Ne tétovázzunk tehát!

Az övé legyen minden dicsőség most és mindörökké. Ámen.

2022.01.23. KTGy

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.