Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide! Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.

Mt 17,14-21

Kedves Testvérek! Amikor a Bibliát olvassuk, egy kicsit beleképzeljük magunkat. Milyen lehetett látni Jézust. Milyen érzés lehetett a tanítványainak, amikor Jézus csodákat tett. Milyen lehetett látni a csodálkozó arcokat, az egyre csak növekvő tömegeket Jézus körül. Egy kicsit talán már a fejükbe is szállhatott a dicsőség. Majd jött egy beteg gyermek édesapja. Segítséget kért tőlük, hogy kiűzzék az ördögöt a gyermekből. Ők pedig talán még meg is próbálták, de kudarcot vallottak. Annyi gyógyítást láttak, sőt maguk is kimentek a nép közé és gyógyítottak betegeket, megtéréseket munkáltak. És itt ez a megszállott lélek, és nem tudnak rajta segíteni.

Amikor valaminek a kezdetén vagyunk, mondjuk elkezdünk egy tanfolyamot, az elején még türelmesek vagyunk magunkkal szemben. Ilyen a vezetés is: az első kilómétereken még nem szégyenkezünk. Tudjuk jól, hogy idő kell hozzá. De amikor az ember már több száz kilómétert levezetett, már ezerszer próbálta és még mindig vannak nehézségei, hát könnyen elveszíthetjük ilyenkor a nyugalmunkat. Miért nem megy, mit csinálok rosszul? Így érezhették magukat a tanítványok is. Annyi Jézussal töltött idő után, még mindig nem megy. Még mindig van, amire nem képesek.

Gyakran hallok történeteket csodákról. Valaki meggyógyult a betegségből. Valaki megmenekült egy nehéz helyzetből. Más túlélt egy balesetet, vagy éppen elkerülte azt. Történnek olykor csodák.

Ilyenkor azonban mindig megkérdezem: jó, rendben, ez valóban nem lehet véletlen. De hol van a következménye? Milyen hatással volt ez ránk? Talán közelebb kerültünk általa Istenhez? A csoda ugyanis csak annyit jelent, hogy megérezzük Isten jelenlétét. Ettől még nem kerülünk közelebb hozzá.

Megtörténik a csoda. Ez minket kíváncsivá tett? Meg akartuk jobban ismerni azt az Istent, aki által történt? Ha igen, akkor ez a csoda hasznunkra vált. Ha nem, akkor semmi haszna nem volt a számunkra. A testünk meggyógyult, de a lelkünk?

Jézus is ezreket gyógyított meg. A tanítványai is sokakkal tettek csodát. De voltak olyanok, akik látták ezt, mégsem történt semmi. Sőt, olvasunk olyanokról, akik egyenesen átélték a csodát, mégsem változott meg az életük. Így volt az a tíz leprás, aki közül csupán egy volt kíváncsi Jézusra. A többiek mentek tovább ugyanúgy, mint azelőtt. Meggyógyultak, örültek neki és beérték ennyivel. Nem keresték őt, nem akartak a tetszésére élni. Nem érdekelte őket, hogy Isten mit akar tőlük. Pedig a lelkük ugyanolyan beteg maradt. Arra talán még nagyobb csoda kellett volna, hogy a lelkük is megtisztuljon?

Gyakran felmerül a kérdés Bibliát olvasó emberekben, hogy vajon a pogány népek az Ószövetségben miért nem voltak kedvesek Istennek? Többször is olvassuk, hogy csodák történnek a filiszteusok között, például a szövetség ládája által. Olvasunk arról, hogy a pogány népek csodálkoztak Izráel sikerein, sőt még Istennek is tulajdonították ezeket a dolgokat. Mégsem történt semmi. Mentek tovább ugyanúgy. A csodák nem váltak számukra hasznossá.

A tanítványok fejlődtek a hitükben, minden egyes nap tanultak valami újat Jézustól. Látták a csodákat és ők maguk is megkapták ezt az erőt. Mégis, amikor Jézust elfogták, a tanítványok szétszéledtek. Sőt, miután Jézus feltámadt, továbbra is tehetetlenek voltak. Visszamentek halászni. Mintha az a több év Jézussal töltött idő semmit se használt volna.

Őszintén szólva megértem Jézust. Elképzelem őt, ahogy látva a tanítványok tanácstalanságát, egyszerűen csak a csípőjére teszi a kezét és sopánkodik. Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek?

Még mindig nem értitek? Még mindig nincs elég hitetek? Mennyi csodámat láttátok már, és még mindig nem értitek? Még az erőmet is átadtam nektek, mégsem vagytok képesek használni?

Valljuk be, Jézus sopánkodása teljesen érthető. Ott áll előttük Isten Fia. A tanítványoknak volt a valaha élt legjobb tanítója. Mégsem értették, mégis tanácstalanok voltak.

Kedves Testvéreim. Sokszor így látom önmagunkat is. Isten a lábunk elé tett mindent. Csak használnunk kellene. Megígérte, hogy aki Szentlelket kér, megadja neki. Megígérte, hogy aki keresi őt, az megtalálja. Ennyi a dolgunk.

Ábrahám sem tett semmi mást, csak bízott Isten ígéreteiben. Odafigyelt Istenre, meghallotta szavát és engedelmeskedett. Hát nekünk sem kell többet tennünk: hinnünk kell, hogy ő akármire képes. Hallgatnunk Isten szavára és engedelmeskedni neki. Ennyi az egész.

Ugyanaz a bajunk, ami a tanítványoké. Amint becsuktuk a Bibliát, elszáll a lelkesedésünk. Amint a tanítványok egyedül maradtak, amint valami nehézség jött eléjük, el is szállt az erejük. Ők legalább odamentek Jézushoz, hogy segítséget kérjenek. Mi (a magam példájából tudom), hogy sokszor oda sem megyünk. Ha valami nehézségünk akad, csak a sokadik, hogy kinyissuk a Bibliát. Menjünk hát oda Jézushoz, és ne hitetlenkedjünk. Ő képes segíteni, ha hagyjuk neki.

Ha valamivel küzdünk, hát csak nyissuk ki a Bibliát és olvassuk addig, amíg nem értjük meg Isten akaratát.

A jövő héten vasárnap lesz Bibliavasárnap. Most arra kérem a gyülekezet tagjait, hogy a ránk következő héten minden nap, ha valami nehézségünk akad, ha egyedül érezzük magunkat, vagy ha elszomorodunk a háborús hírek hallatán, bátran nyissuk ki a Bibliánkat! Keressük ki a Zsoltárok könyvét és olvassuk. Egy zsoltárt, vagy akár többet is. Olvassuk addig, amíg Isten nem üzen, amíg nincs válasz. Kérjük őt imádságban, hogy ha valami eltávolít tőle minket, hát mutassa meg nekünk. Vegyük elő újra, és ne hagyjuk abba.

Ne várjuk meg, amíg Jézus szól: kicsinyhitű, miért kételkedtél? Előzzük meg őt, és ostromoljuk Isten Igéjét a válaszokért! Keressük, kutassuk, mert aki nem zörget, annak aligha fognak ajtót nyitni.

Jöjjetek, imádkozzunk hozzá ekképpen!

KTGy, 2022.02.27.

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.