Mi az, ami igazán fontos?

Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik

Jak 5,2-3b

Ez egy hosszabb lélegzetvételű cikk arra, hogy egy nagy bögre tea, vagy egy pohár bor mellett elgondolkozz az életedről, az értékeidről, hogy mi számodra az, ami igazán fontos. Mint az óraműves, aki apró részletekben kitisztítja a meghibásodott szerkezetet, úgy tisztítsd meg az életedet. A következőkben erre hívlak téged!

A téma érzékenysége miatt további képi ábrázolást nem használok.

“… rozsdája ellenetek tanúskodik…”

Az emberi világ az anyagi dolgokat tartja fontosnak. Persze ez folyamatosan változik. Harminc éve még hatalmas dolognak számított, ha valakinek volt egy PC-je. Ma viszont mindenki kezében/zsebében lapul valamilyen okos eszköz. Megváltozott az értékrend, ahogy megváltoztak az eszközök. Ebben a világban ugyanis semmi sem állandó, csak a boldogtalanság, bár vannak visszatérő dolgok. A „mindig több” mindig újra divatba jön. Minél több arany, minél több föld, minél több fegyver, minél szebb ruházat, minél nagyobb ház.

Az emberi világ számára a földi kincsek jelentik a boldogságot, leglábbis amíg valaki meg nem gazdagszik. Aztán jöhet az üresség, a céltalanság, az unalom. A kiteljesedés eszményképét üldözi, amit sosem érhet utol. Sosem érheti el, mert az az emberiség millió hibája miatt, vagy az idő múlása miatt lehetetlen. Úgy is mondhatnánk, hogy az ideáljaik a bűn és az elmúlás miatt fenntarthatatlanok.

Az emberi világot lefoglalja a környezetének megismerése és birtoklása. Ha valami elromlik, hát változtat. Miért javítana, ha le is cserélheti? Így a házasság helyett a szerelem eszménye és a mögötte megbújó múlhatatlan testi vágy lesz fontossá. Eközben az emberség helyett a tolerancia, az igazság helyett a korrektség, az őszinte barátság helyett a sekélyes illem lett az érték. A világ embere számára a kapcsolatok is csupán eszközök, melyek a saját céljaihoz vezetnek el.

A világ örök és elérhetetlen ideája

Ezek az célok összefoglalhatók egy szóban: kényelem. Legyen biztonságos házam, hogy kényelemben élhessek. A presztízs és a megbecsülés kényelmes, mert fentről mindenkit lenézhetek. Nem kell velük küszködnöm, mert a küszködés nagyon fárasztó, és egyáltalán nem kényelmes. Legyen jó autóm, hogy kényem-kedvem szerint utazhassak. Legyen csinos feleségem, hogy eldicsekedhessek vele, vagy hogy élvezzem (vele) az életet. Legyen megbecsült férjem, aki megfizeti a kényelmemet. Szeressen, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy elhagy. Úgy alakítom a magam kis területét, hogy semmi se akadályozza a kényelmemet.

Persze van úgy, hogy a kényelmemért tenni kell. Mert hát pénz nélkül nem tehetek meg akármit. Így hát feladom ideig-óráig a kényelmemet is, hogy minél több pénzt keressek, hogy majd ha már elég pénzem gyűlt össze, hát majd azt tehetek, ami kényelmes. Vagy ha nem is, hát majd ha nyugdíjba mentem, majd akkor kényelmes életet élhetek.

Persze a halál nem túl kényelmes dolog, így hát minél távolabb nyomom magamtól. Ha már a kényelmem nem garantált örökké, legalább ne kelljen miatta aggódnom. Haljak meg idős koromban, amikor már úgy sem kényelmes az élet. Addig meg a betegséget valahogy leküzdöm, hogy újra a régi lehessek. A munkából lassan kiégek, kiöregszem. A családom idővel megfeledkezik rólam. Egyre kevésbé leszek fontos másoknak. Telik-múlik az idő, a halál egyre közelebb. Mit kezdhetek hát vele? Belenyugszom, mert legalább eddig kényelmes életem volt. Büszke lehetek, mennyi mindent elértem. De még ha nem is volt mindig kényelmes az életem, mert hát mindig aggódtam valami miatt, legalább az emlékemet megőrzik. Ez büszkeséggel tölt el, fürödhetek benne naphosszat.

Romlott a hús, hát fűszerezzük meg!

A világ minden gyermeke mélyen legbelül érzi, hogy valami nincs rendben. Valami hiányzik. De hát ki tudja, hogy mi az? Találgathatunk naphosszat, úgy sem jövünk rá. (Persze Istenre egyáltalán nem gondolunk, mert hát az úgyis lehetetlen. Legfeljebb amolyan léleknyugtatóként alkalmazható.) Így hát minek vesződni, inkább élvezzük, amink van. Romlott a hús, érezzük a bűzét. Ezért hát mindig kell valami, ami „megfűszerezi” az ürességet, ami eltereli a figyelmünket. A nemiséget a vágyakra, a munkát a „kényelemhez vezető célra”, a javakat a hatalomra használni. Egy kis fűszer ide, egy kis jó illat oda, és már észre se veszem, hogy romlott a hús. Persze attól még ugyanúgy megárt. Ugyanúgy üres maradtam, de legalább a fűszer ideig-óráig kisegített, nem éreztem az illatát, jóízűen elfogyasztottam.

Testünk betegségét átmenetileg gyógyíthatjuk az orvostudomány eszközeivel. Vannak lelki nehézségek, amikre találhatunk enyhülést ideig-óráig. A halál azonban elkerülhetetlen, az addig élt élet pedig sosem lesz teljes. Egyszerűen azért, mert valódi vigasztalásra, teljeskörű gyógyulásra az ember önmaga nem képes. Vannak önképző csoportok, terápiák, sőt még be is válhatnak. Majd eltelik néhány hónap, néhány év, és újra ugyan az a nóta.

Persze próbálkozni lehet. Még ha a tökéletes el nem is érhető, de vannak bizonyos utak, melyek kisegíthetnek. A legjobb példa erre a család. Bele lehet feledkezni, lehet érte küzdeni. Együtt egyébként is jobb az élet, mert hát csak megmaradt benne valami az isteni teremtésből. Ezt a családot összetarthatja a közös küzdelem, vagy az anyagi dolgok szeretete. Sötétben is lehet tapogatózni. Lehet úgy nevelni a gyermeket, hogy megpróbálunk mindent megadni neki, mégsem válik belőle a fogalmaink szerint “jó” ember. Nem csoda hát, hogy megromlott a kapcsolat.

Közben lehet, hogy fogalmunk sem volt arról, mit is teszünk. Lehetnek aztán barátok, akikhez ragaszkodunk. Lehetnek sikerek, amikből erőt merítünk. Mind-mind Isten ajándékai, csak hogy már nem egészen úgy, ahogy kezdetben volt. Isten nélkül ugyanis ezek az ajándékok is romlott áruk. Talán észre sem vesszük, csak mikor már régen késő. Sokszor hamarabb széthullik a család, otthagynak a barátok, elfogy a pénz, mint gondolnánk. Bíztunk, reméltünk, de hiába.

Aztán ha újra megcsap a romlott hús bűze, hát vannak hatásosabb, erősebb fűszerek, melyek ha hirtelen kellenek, gyors segítséget jelenthetnek. Néhány feles minden bút eloszlat, egy slukk lehiggaszt, egy sorozat, egy jó könyv eltereli a figyelmem, a sztárhírekbe belefeledkezem, a híradón felhúzom magam, addig sem az életemmel kell foglalkozni, ami egyébként egyre elviselhetetlenebb. Mert hát a hibák csak halmozódnak, ahogy telik az idő. Minél több hiba, annál több kényelmetlenség. Szeretnénk pótolni, szeretnénk megjavítani, de fogalmunk sincs, mi is a boldogság. Sőt, még annak sem vagyunk a tudatában, hogy miért romlottak el a dolgok.

Az értékrendben ezért az első helyre általában a pénz kerül, mert azon sokféle fűszer kapható. Nem megoldás, de nincs jobb, legalábbis ha Istent kivettük a képletből. A fontossági sorrendben ott van az a megannyi ajándék, ami Isten hiányában megromlott. Mind jó és mind hasznos volt kezdetben, de már nem az. Mindeközben igazából csak Isten az, ami igazából hiányzik.

Követhetik a listában az ajándékok sorát a különböző látszat értékek és féligazságok, melyeket az emberi elménk “generál”. Ezek a látszat értékek sokszor a legveszélyesebbek. Politikai meggyőződés, emberi hagyományok és hasonlók. Olyanok, mint az ópium, súlyos függőséget okozhatnak. Pedig mind csak fűszerek, hogy a romlott hús bűzét elvegyék.

A vallás is csupán fűszer a romlott húson, ha nem Jézusra figyelünk

A világi listában bizonyos istenség is helyet kaphat. Mert a kitalált istenkéink megelégszenek az ezredik helyekkel is. Igen, ezek a kitalált istenkék is drogként működnek. Még ha csak arról van szó, hogy lelket akarunk nyugtatni vele, az egy füves slukkal ér fel. De a vallás lehet ópium is, ami halálos veszély. Bigottság, szektásodás, mások megbélyegzése, gyűlöletkeltés mind-mind féligazságokra felépített kártyavárak, melyek bármelyik pillanatban összedőlhetnek. A kitalált istenkék engedik, hogy kegyetlenek, szeretetlenekké váljunk. A kitalált istenkék csak annyira kellenek, hogy igazolják a romlott húst.

Mert az élő Isten elé semmi sem furakodhat oda. Se a nép, se a haza, se a pápa, se a király, se a pénz, se a hatalom. Ő diktál, az ő akarata érvényesül, Szentlelke áldásának kíséretében. Nem lehet akárhogy követni. Ő az élő Isten, csak ő lehet az első és a legfontosabb. Ha a sorrend megváltozik, ha a vallást elferdítjük a magunk romlott árujához mérten, úgy a hit üres vallásossággá csökevényesedik. Istenből istenkét kreált, aki így tett. Ha ez megtörtént, onnantól kezdve a Sátán kénye-kedve szerint munkálkodhat.

A történelem legsúlyosabb háborúit ilyen kitalációk mentén igazolták. Gondoljunk csak a náci hadsereg jelmondatára: “Gott mit uns!” “Isten velünk!” De gondolhatunk a keresztes háborúk kegyetlenségeire, boszorkányüldözésekre, vagy akár Jézus halálára is, elvégre a zsidó főpapok Isten Fiát is végeredményben isteni felhatalmazással küldték keresztre. Csak hogy az az isten valójában nem a Biblia Istene volt, bármennyire is annak gondolták.

Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.

Jn 7,28

Egy biztos: az élő Isten csak az első helyen lehet. Mert van egy másik fajta értékrend is.

Az isteni értékrend

Ezt mondhatnánk úgy is, hogy az eredeti. Ennek az első helyén Isten áll:

1. Boldog kapcsolat Teremtő és teremtmény között.

Ez a legfontosabb minden felett. Isten és a hozzá fűződő kapcsolat. Nem valami bonyolult sorrend.

Persze mindenki mást ért a boldogság alatt. Isten igéje azonban rámutat arra, hogy minden ember számára egyetlen örök és teljes boldogság létezik: Isten erőterében élni. Minden, amit a világ fontosnak tart, csak ezután következik. Ha azonban ezt a dolgot kivesszük a képletből, az minden mást is borít. Persze az isteni értékrend is fontosnak tartja a teremtett világ javait, hisz azok ajándékok Istentől. Az egyetlen gond a világ értékrendjével, hogy az ajándékozóról feledkezett meg.

Az Istentől származó boldogságnak sokféle neve van a Bibliában: béke, vigasztalás, üdvösség, erő, áldás, hála stb. Mind-mind ugyanazt jelentik: Isten részévé válik az ember életének. Kiteljesedést, örömöt, sikereket és azt, hogy az ember boldogan használja a kapott ajándékokat.

Ez az, ami az Istentől elszakadt ember életéből hiányzik. Minden más ott van, csak Isten hiányzik belőle. Enélkül pedig az egész megromlott. Egy-egy apró boldogságmorzsa van, de azokat is mind megrothasztja az ellenszegülés bűze. Minden ember érzi a lelke mélyén, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, mert hát Isten úgy alkotta meg az embert, hogy vele boldogan éljen. Ez a boldogság pedig akkor veszett ki az emberből, amikor a kapcsolat megszakadt.

Istennél van lehetőség a gyógyulásra

Isten a Teremtő, minden az ő tulajdona. Mindennek sajátos célt adott. Az emberiség azonban ellenszegült ennek a célnak. Már rögtön az elején nem tartották be a „szabályokat”: nem maradtak kapcsolatban Istennel, elszakadtak tőle. Majd jöttek az újabb és újabb nemzedékek, akik egyre inkább…

Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett

Rm 1,25

Ahogy a kapcsolat egyre inkább fogyatkozott, úgy fogyott a boldogság is. De ennek az ellenkezője is igaz lehet: ahogy a kapcsolat helyreáll, úgy állhat helyre a boldogság is.

Isten szereti mindazt, amit megalkotott, ezért minden teremtmény boldogsága az első és legfontosabb akarata. A teremtmények boldogsága ráadásul Isten dicsőségére van. Ha a teremtmény boldog, úgy a Teremtő dicsősége növekszik.

Az ember viszont mindig csak lázad Isten akarata ellen, a boldogság helyett a kényelmet keresi. Persze erről mit sem tud. A világ fia azt gondolja, hogy a kényelem a boldogság. Persze azért, mert fogalma sincs a boldogságról. De az emberi világ mégis Isten útmutatásai helyett saját homályos elképzelései szerint él. Annyira eltávolodott Teremtő Urától, hogy “külső behatás” nélkül csak hitetlenkedik. Magunktól éppen ezért sosem keresnénk Istent, mert eleve el sem hisszük, hogy egyáltalán létezhet valódi megoldás.

Isten mégis lehetőségeket ad. Például időt. Adott aztán Bibliát, amiben kijelentette akaratát. Fiát is elküldte, majd Szentlelkét. Elküldte aztán azokat is, akik a valódi Istenben hisznek. Őket nevezi papjainak. Számtalan lehetőség a világ számára, hogy felismerje az igazi boldogságot. Mindezt azért, hogy legalább néhány gyermeke visszataláljon hozzá. Ezeket a gyermekeit jó előre kiválasztotta, „elkülönítette” a világtól és két kezével óvja az ő lelküket. Bármi is történjen ezekkel a gyermekekkel, ha ők maguk nem akarnak elszakadni Istentől, semmi más nem képes őket elválasztani tőle. (Rm 8,38-39) A lehetőség minden ismerősünk felé nyitva áll. Bárki lehet boldog, bárki megmenekülhet, bárki megtapasztalhatja Isten erejét, ha ígéreteibe kapaszkodik.

A boldogsághoz vezető út

Az ember, ha Isten akaratát cselekszi, boldog lesz általa. Bármilyen távol is került valaki ettől az akarattól, Isten neki is nyújtja a kezét, hogy megtérhessen. Jézus mindenki életében ad lehetőségeket arra, hogy őt kövesse. Jézus szavai minden emberre vonatkoznak:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Mt 11,28

ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

Lk 11,13b

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Jel 3,20

Jézus ezért jött el a világba. Lehetőséget adott arra, hogy az emberiség visszataláljon az isteni útra, a boldogságra. De ezzel a lehetőséggel csak kevesen élnek.

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek…

Jn 1,9-13b

Miután Jézus feláldozta magát az emberi világért, három nap múlva feltámadt. A halála lehetőséget adott arra, hogy az ember letehesse a bűneit. Tulajdonképpen Jézus halála „helyettes áldozat volt”. Isten igazságos, így az ellene elkövetett lázadást megbünteti. A csavar a dologban az, hogy nem minket büntet, hanem helyettünk a Fiát büntette. A mi hibáinkat és botlásainkat ő hordozta el Isten előtt.

Majd Jézus isteni erejével feltámadt, ezzel pedig egy másfajta lehetőséget is adott számunkra. A halála még csak a bűnöket törölte el, de az elmúlást nem győzte le. Ha jól megfigyeljük a teretméstörténetet, Ádám és Éva sem ehetett már az „élet fájáról”. Jézus azonban lehetővé tette, hogy akik hisznek benne, azok legyőzzék a halált az ő erejével.

Tehát halálával bűnbocsánat, feltámadásával üdvösség. Ez a lehetőség „teljes körű gyógyulást” jelent. Mind a földi életben, mind a halál után boldog kapcsolatot Isten és ember között, melynek sosincs vége.

Így állhat vissza a helyes értékrend. Először Isten és a boldogsága, majd aztán minden más ajándéka következhet. Szépen apránként, ajándékról ajándékra tisztítja meg Isten Szentlelke az életünket, ha őt tettük az első helyre. Ez a tisztulás folyamatos, halálunkig véget nem érő folyamat. Sőt, ebből a tisztulásból ki is lehet esni, ha újra elutasítjuk Istent és mást teszünk a helyére. Éppen ezért…

… okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Rm 12,1b-2

KTGy, 2022.03.07.

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.

Related Posts