Mit jelent ma keresztyénnek lenni?

Sokan kritizálják a keresztyénséget. Különböző hibákat rónak fel a számlánkra mindabban, amit mi képviselünk, amik mi vagyunk. Kirekesztőek vagyunk a másképp gondolkodókkal szemben, mert csak a Bibliát fogadjuk el igazságnak. Nem vagyunk elég tudományosak, mert a Bibliában sok megcáfolható tény van. Igen, Isten léte, vagy nemléte sem bizonyítható az ember által ma ismert tudományos módszerekkel. Bigottak vagyunk olykor, mert makacsul ragaszkodunk saját kimondott, vagy épp ki nem mondott igazságunkhoz. Ezeknek a kritikáknak néha van alapjuk.

Minden kritika mellett, azt viszont senki sem tudja letagadni, hogy létezünk. Létezik keresztyén egyház, mégpedig nem is akármilyen. Olyan egyháznak a részei vagyunk, mely behálózza az egész világot. Ugyanabban a Krisztusban hisznek Ázsiában, Európában Amerikában, a föld minden táján, mert ugyanazt a Bibliát olvassa mindenki, és ugyanazt az evangéliumot hallottuk mindnyájan. Ez nem a véletlen műve.

Ma talán erre csak megvonjuk a vállunkat. Nem érezzük csodának, hiszen életünk része. Büszkék vagyunk-e rá egyáltalán? Amikor bemutatkozunk valakinek, szoktunk-e bizonyságot tenni hitünkről? A legtöbb esetben ez szóba sem kerül. Nem fontos, nem lényeges, magánügy. Maximum annyit mondunk, én református vagyok, ennyivel le van tudva. Azt gondolom azonban, hogy enélkül az egész életünk értelmét veszti. Keresztyének vagyunk, ízig-vérig.

Biztos vagyok benne, hogy sok dolog van, amin jókat tudnánk vitatkozni. De mindig eszünkbe kell, hogy jusson az összekötő kapocs: az, hogy mind egy Urat szolgálunk. Ő sokkal erősebb, mint azok a dolgok, melyek széthúzásra adnak okot. Mind a gyülekezeten belül, mind más felekezetekkel.

Kegyelemet kaptunk és bűnbocsánatot anélkül, hogy bármit tettünk volna érte. Ez az az összekötő kapocs, melyre mindig emlékeznünk kell. Szeretetet kaptunk, gondoskodást, anélkül, hogy megérdemelnénk. De feladatot is kaptunk: apostolságot. Az „apostol” szó azt jelenti: küldött. Mindenki, akinek élő hite van, megtapasztalt valamit Isten csodálatos munkaiból. A feladatunk ezért, hogy apostolok legyünk. Küldöttek, akik minderről bizonyságot is tesznek. A néma tanú nem tanú. Szavainkkal, tetteinkkel, egész életünkkel azt az Urat kell szolgálni akitől kegyelmet kaptunk A kettőt, úgy is mondhatnánk egy csomagban van: a kegyelem és az apostolság. Jakab ezt így fogalmazza meg: A hit cselekedetek nélkül halott önmagában. Nem létezik tettek nélküli hit. Ezt jelenti keresztyénnek lenni.

Feladatunk van, hogy hitre hívjuk az embereket. Ez pedig egy különleges feladat. Mert egyszerre kifelé és befelé irányul. Hitre és engedelmességre éppen úgy tudjuk felszólítani az embereket, hogy mi magunk is megéljük keresztyénségünket. Példát mutatunk. Hiszünk, akkor is amikor nehéz. amikor a világ számos kérdést zúdít az egyházra. Engedelmesek vagyunk akkor is, ha az engedetlenségből több javunk származna. Engedelmeskedünk akkor is, amikor a feladás és az elfordulás könnyebb lenne.

A keresztyén egyházat számos kor és idea próbálta eltörölni. Maga az egyház is sokszor méltatlannak bizonyult Urához. Mi, keresztyének, mégis itt vagyunk, mert kegyelmes, gondviselő Atyánk megtartott minket. Hozzánk is szól felszólítása: hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, akik közé tartozunk mi is, Jézus Krisztus elhívottai.

KA 2020.08.09.

Írj nekünk! Messengerben, vagy emailen: tapolcairef@gmail.com.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.