Pap tanfolyam, 1. rész, alapok

Nem katolizálunk és nem is szentelünk fel egyházi szolgálatra. Próbáljuk komolyan venni azt, hogy a református hitben minden egyes hívő ember pap. Ez az egyetemes papság intézménye. Hogy megértsd, ajánljuk cikkünket: Pap vagy! Te is pap vagy!

Kiskorú vagy a hitben, vagy felnőtt?

A megtérésünk után általában csak a sokadik lépés, hogy komolyan vegyük Isten parancsait. Kérdezhetnéd, miért van annyi hívő ember, aki csak a templomban veszi komolyan a hitét? A válaszom az, hogy ezek az emberek még gyermekek a hitben.

A zsidókhoz írt levél szerzője olyan hívőknek ír, akik bár már régóta Jézus tanítványai, mégsem lettek felnőtté a hitükben.

Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Zsid 5,12-14

A tejnek itala Jézus biztató igéje. Ő segít, támogat, utat mutat. A nehéz eledel azonban a parancs. Változásra késztet, kilépni a komfortzónánkból.

Az az ember, aki a parancsokat még nem veszi komolyan és csak a biztatásra figyel oda, gyermek a hitben. Szintén nincs a felnőttség állapotában az, aki csak bizonyos parancsokat vesz komolyan, más feladatokat viszont elutasít. A szelektálás nem opció. Jézusnak minden egyes ránk vonatkozó parancsa kötelez: aki hozzá akar tartozni, cselekednie kell akaratát. Aki komolyan veszi, aki minden tehetségével és erejével Isten akaratának megvalósításán dolgozik, azt tekinthetjük felnőtt keresztyénnek, azaz papnak.

Isten parancsai világosak, de olykor kényelmetlenek. Még az is elképzelhető, hogy egyesekre eltántorító módon hatnak. „Isten olyat kér, amit képtelen vagyok megtenni.”- mondják. A parancsok sokszor valóban visszataszítóak lehetnek azok számára, akik még nem értek meg rájuk.

Mint a csecsemő, aki először kóstolja meg a szilárd ételt az anyatej után. Hasfájás, puffadás, kényelmetlen érzés, sírás és hasonlók. Az emésztőrendszernek ki kell fejlődnie annyira, hogy képes legyen megemészteni a nehezebb ételt. El kell telnie elég időnek hozzá.

Így működik ez a keresztyén életben is. Vannak biztató, kifejezetten könnyed igék, melyek hatására az ember megtér. Örömmel töltenek el és megérezhetjük bennük Isten hatalmas és kimeríthetetlen erejének egy kis szeletét. Olyan, mint az anyatej az éhes picinek. Mohón habzsolja. Könnyen emészthető, tápláló és tele van az élethez elengedhetetlen tápanyaggal. Mégis, ahogy telik az idő, úgy a test egyre változik.

Ahogy elmélyülünk Isten titokzatos csodáiban, úgy fejlődik látásmódunk. Egyre jobban megértjük Istent. Ráeszmélünk arra, hogy neki akarata van. Végül megértjük, hogy ez az akarat miként vonatkozik az életünkre. És jöhetnek a kemény szavak, mint például:

Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám

Mt 10,37

Ilyen kemény eledel Isten legtöbb parancsa is.

Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!

Mt 5,39

Amikor egy keresztyén ember megérik arra, hogy a parancsokat is meg tudja emészteni, onnantól jön el a felnőtt kor. Aki képes arra, hogy befogadja ezeket a tanításokat is, annak Isten újabb parancsot ad.

Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.

Rm 15,1

Ezt jelenti papnak lenni. A felnőtt keresztyénséget. Isten ugyanis azt a feladatot bízta ránk, hogy részt vegyünk az ő országának építésében. Segítsük az embertársainkat. Ez a célja minden hívő életének. Ehhez azonban érettségre van szükség. Mély és biztos hitre, ami bátorságot ad. Látásmódra, ami segít kiküszöbölni a hibákat. Erre kell eljutnia minden keresztyénnek. Mindenkinek, aki Jézushoz tartozik.

„Növekedjetek a kegyelemben…”

… növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.

2Pt 3,18a

Hogyan lehet növekedni valamiben, ami tőlem független? Mert hát a kegyelem pont azért kegyelem, mert magamtól tehetetlen vagyok.

Az rendben van, hogy Jézust minél jobban meg kell ismernem. Elvégre ez az én dolgom, hogy olvassam a Bibliát. Keressem imádságban, olvassam, imádkozzak, újra olvassak, hogy növekedjek. De hát a kegyelem? Az már más lapra tartozik. Vagy mégsem?

A kegyelem egy furcsa jelenség. Jézus meghalt értem, még mielőtt megszülettem. Bűnben éltem, ő pedig kihúzott belőle. Nem tettem semmit azon kívül, hogy elfogadtam a felém kinyújtott kezet. Semmi érdemem nincs benne, semmit nem lettem volna képes magamtól megtenni. És azt mondja ezek után a Szentírás, hogy növekedjek a kegyelemben?

Tartottál már az öledben csecsemőt? Amikor nyújtod felé az ujjadat, ő megszorítja. Meglepően súlyos szorítása tud lenni egy ilyen apró teremtésnek… Ez a szorítás a bizalom. Segít úrrá lennie a félelmein. Egy ilyen apróság is mennyire tud félni, ha az anyja nincs mellette. Ha ellenben ott van, akkor bízik benne. Bízik, hogy akinek a karjai között van, az megóvja őt. Egy ilyen szorítás lehet erős, ellentmondást nem tűrő, de lehet bizonytalan is.

Hát valami ilyesmit jelenthet a növekedés a kegyelemben. Egyre jobban szorítani Istennek felém kinyújtott kezét. Megragadni és nem engedni el. Nem azért, mert kiérdemeltük, mert hát nem érdemeljük. Egyszerűen csak kapaszkodunk, mert nincs más lehetőségünk. Egzisztenciánkkal függünk tőle, mert másképpen elvesznénk. Isten pedig nyújtja a kezet, hogy megragadjuk.

Van itt még valami. Isten kezének szorításában feladattal bíz meg minket. Sőt, bármilyen furcsa is legyen, de a feladattal segíteni akar minket, hogy még jobban tudjunk belé kapaszkodni. Ha átadod az életedet, egy lapra teszel fel mindent, ez segít neked abban, hogy tisztán láss, hogy mindent tőle várj. Isten akaratának követése segíteni fog neked abban, hogy minél erősebben megkapaszkodj az ő életet adó karjába. Az Úr jól kitalálta ezt: szolgálatod segít neked még erősebben ragaszkodni hozzá, ráadásul még másokat is hozzá vezethetsz. Nem semmi, igaz?

Szolgálni, de hogyan?

A feladatok sokfélék, ahogy mi is. Mindenkire mást bízott az Úr. Mindenki más erőforrásokkal (talentumokkal) bír. Kinek-kinek mennyit adott az Úr, aszerint szolgál. Nem mondhatja az egy talentumos szolga, hogy ő kettőt kapott, mert akkor becsapja önmagát. Ellenben az öt talentumos szolga sem mondhatja, hogy ő csak hármat kapott. Ebben az esetben azt a maradék kettőt valószínűleg már rég elásta. A keresztyén magabiztosság nem önhittséget jelent, hanem sokkal inkább józanságot. Mindenki úgy szolgáljon, amennyi tehetséget kapott hozzá Istentől.

Van azonban egy feladat, ami közös. Ez a lélekmentés szolgálata.

Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Mk 16,16

Lélekmentés bármi áron.

Gondoljunk bele, hány hitetlen, Istentől távol élő ember él körülöttünk? Most lássuk őket az örökkévalóság felől szemlélve: a hitetlen emberek élete csak felesleges küszködés 60-70-80 éven át, kinek mennyi adatik. Amikor ugyanis ez az idő letelik, a hitetlen ember Isten nélkül marad örökre. Amit a földön elért, a pénzt, amit összegyűjtött, elveszti. Amit felépített, azt idővel lerombolják. Vannak persze, akikre sokáig emlékeznek, akik nagy hatással vannak akár még máig is az emberiségre. Idővel azonban ez is elmúlik.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.

Zsolt 103,15-16

Ez azért elég elkeserítő. Amikor ezeknek az embereknek az élete véget ér, a lehetőségeik is lezárulnak. Döntöttek, Isten nélkül éltek, majd elmentek. Ők is örökké élnek, csak épp Isten nélkül, boldogtalanul. Nekünk ez a dolog csak akkor tűnik fel, ha valamelyik hitetlen ismerősünk vagy rokonunk meghal. Mert mit is lehet mondani egy hitetlen ember temetésén? Szép életet élt, de véget ért. Ez az élet rendje… stb. Nem irigylem azokat, akiknek ilyenkor meg kell szólalniuk.

Most lássuk Isten szemszögéből hitetlen ismerőseinket! Istentől származnak, ő a maga képére formálta őket is. Hitetlen ismerőseink Istentől kaptak tehetséget, látásmódot, lehetőségeket. Isten őértünk is feláldozta egyszülött Fiát, annyira szerette őket már azelőtt is, hogy megszülettek volna. Mindent megadott számukra a megtéréshez, még a terepet is előkészítette. Elküldte gyermekeit is hozzájuk, hátha megtérnek. A gyermekek persze olykor bátortalanok és esendők, de Isten mégis mindent megtett.

Eltelik az életük, hitetlenül, bűnök börtönében, kinek mennyi ideje volt, és elmúlik az életük, szinte nyomtalanul. Vagy… hitvallásunkkal és példaadásunkkal megszólítjuk őket, megtérnek és hitre jutnak. Akkor minden megváltozik.

De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.

Zsolt 103,17-18

Hát ezért küld minket Isten. Hogy a szeretteink élete (örökkévaló) értelmet nyerjen.

Máris van számodra egy feladatom

Nem kell mást tenned, csak küldd el a következő cikket három (Istent kereső) ismerősödnek: (Kattints a képre!)

Ebben a cikkben rögtön a legelején olvashatnak egy kérdést: „hiszel-e Istenben?” Ha már valakinek elküldöd és ő beleolvas, egy lépcsőfokkal közelebb ért ahhoz, hogy kicsit elgondolkozzon. Olvas benne arról, hogy Istennek akarata van az ő életére nézve is, és hogy ő nem pont olyan, ahogy eddig elképzelte. Talán tovább olvas, talán meg se nyitja. Te már tettél valamit. Aztán a te feladatod lesz, ha megkérdeznek, hogy elmagyarázd nekik. Hidd el nekem, te vagy erre a legalkalmasabb: te ismered őket a legjobban.

De mégis hogyan vezesd őket megtérésre? A következő (2.) részből kiderül. (Kattints a képre!)

Ne felejtsd el továbbadni a lehetőséget másoknak is! Mondd el nekik, hogy „Pap vagy te is!”. Ajánld nekik tanfolyamunkat. Ingyenes és az is marad! Köszönjük előre is, hogy hozzájárulsz szolgálatunk sikeréhez! A paptanfolyam ekönyv (nyomtatható pdf) formátumban is letölthető itt.

Ha beszélnél róla, keress fel minket! A címünk 8300 Tapolca, Darányi u. 2. Írhatsz a messengerben, vagy elérsz minket e-mailen is.

Kádár Tamás György