3. Megtért? Vezesd tovább!

Pap tanfolyam, 3. rész, alapok

Nem katolizálunk és nem is szentelünk fel egyházi szolgálatra. Próbáljuk komolyan venni azt, hogy a református hitben minden egyes hívő ember pap. Ez az egyetemes papság intézménye. Hogy megértsd, ajánljuk cikkünket: Pap vagy! Te is pap vagy!

Segíteni, vezetni, mentorálni!

Mindenki más. Nincs két ugyanolyan életút és látásmód. Más igényeink vannak, más képességeink, más elvárásaink. Van, aki maga szereti megtalálni az utat, másnak igénye van a mindennapos támaszra. De bárkiről is legyen szó, az út elején mindenkinek szüksége van segítségre.

Olyan ez, mint munkába állni. Akármilyen állásról is legyen szó, aki először csinálja, annak bele kell tanulnia. Szükség van egy segítőre, aki tapasztaltabb. A keresztyénség nagy munkahelyén ez hatványozottan igaz. A hit ugyanis nem csak egy szeglete az életnek. Legalábbis Jézus biztosan nem annak szánta. Aki őt akarta követni, az nem lehetett részidős hívő. Ez ma sincs másként. Az egész életét “meg kell térítenie” annak, aki Krisztushoz akar kapcsolódni.

Ha Isten megérkezik, minden bűnnek mennie kell!

Ez eléggé megbonyolítja a dolgokat. Aki hitre jut, annak az egész életét át kell formálnia. Ez egyáltalán nem egyszerű, és kicsit sem veszélytelen vállalkozás. Könnyű belefáradni, vagy már az elején feladni. Ha valaki mégis ezen a ponton adja fel, az nagyon nehezen találhat újra vissza a hit útjára.

Isten túl sokat vár el a hívőktől? Nem! Azzal, hogy minden bűnt eltávolít, jót tesz velünk. Mégsem könnyű. Egyáltalán nem könnyű belekezdeni, még nehezebb végigvinni. Ez a szelektálás ugyanis embert próbáló feladat.

Vannak kacatok, amiktől már rég szerettünk volna megválni. Horoszkóp, ami amúgy sem mondott semmit. Isten káromlása, ami egyébként is csak egy pótcselekvés volt. De vannak olyan bűnök az életünkben, amikhez makacsul ragaszkodunk. Helytelen szexualitási gyakorlatok, pénzközpontúság, mások véleményének való megfelelés és hasonlók. Kemény küzdelmet jelent felvenni a harcot ezekkel szemben.

Ha van a friss hajtás mellett egy tapasztalt ág, a szél sem tudja olyan könnyen kitépni. A hívő élet kezdetén kell, hogy legyen egy segítő, aki utat mutat. Aki józan és elég tapasztalt ahhoz, hogy meg tudja ítélni, mi maradhat és minek kell mennie. Kell hozzá bátorság és persze egy jó adag bizalom is.

Isten ebben várja papjai segítségét. A szelektálásban és a megküzdendő harcokban. Ezt jelenti sónak és világosságnak lenni (Mt 5,13-16). Isten papjainak a Bibliából nyert látásmóddal kell harcolniuk a Sátán és a bűn uralma ellen. Fertőtleníteni és megtisztítani a sebes lelket. Papokként egymást is segítenünk kell ebben a folyamatos küzdelemben, de kiemelten igaz ez azok életére nézve, akik nem rég lettek hívővé. Amikor valaki új helyre költözik, az első dolga, hogy kitakarítson. Ilyenkor jól jön egy tapasztalt takarító munkatárs, aki nem retten meg a makacs foltoktól…

Mi a pap feladata ebben és mi a megtérőé? Először is a friss hajtásnak magának kell tisztáznia a dolgokat Istennel. Bárkiről is legyen szó, helyette nem hozhat senki sem döntéseket. Ha mégis a feje felett határoznának, az semmit sem használna. A bűn azonnal visszaköltözik, amint magára marad.

A pap szerepe itt is első sorban a példamutatás. Elmondani, ő hogyan tért meg, min kellett változtatnia és ő hogyan élte ezt át. Másodszor a frissen megtért hívőnek támaszra és megerősítésre van szüksége, ha Isten érkezésével valamin változtatni kényszerül. Sokszor fáj a bűnnel való szakítás. A kötődés, az évek rutinja nem tűnik el csak úgy nyomtalanul senki életéből. Vigasztalni kell őt és bátorítani.

Ráadásul olykor az ilyen döntések konkrét személyekhez is kötődnek. Ilyen például egy helytelen, Isten akaratával összeegyeztethetetlen párkapcsolat. Ha így történik, ez mindennél nehezebb döntés elé állítja az embert. Ilyen esetben nem is lehet szava egy külső szemlélőnek. A fájdalom, amit Isten miatt vállalni kell, igen súlyos teher. Csak a megtérőnek van joga dönteni erről. Tanácsot is csak akkor adhatunk, ha ő kér. Van úgy persze, hogy csak hiányosságokat kell pótolni (nincs megkeresztelve, nem konfirmált, nincsenek megesküdve, stb.), ami a hozzátartozókra is kihatással van. Nehéz döntések ezek, melyekhez nagy szükség van támogató háttérre.

Megtérés után az embernek át kell értékelnie mindent, felállítva az új fontossági sorrendet. Mit is jelent ez?

Istent az első helyre!

Ennek a fontossági sorrendnek a jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni. Nem arról van ugyanis szó, hogy a hitre jutott ember életében mindennek meg kell változnia. Ez egyszerűen nem igaz. Sajnos sok félreértés van közkézen ezzel kapcsolatban. Ha a munkahely nem mond ellent Isten akaratának, akkor nincs miért otthagyni. Ha a társ vevő a változásra, nincs miért otthagyni. Ha a barátok nem visznek bűnbe, nincs miért felhagyni barátságukkal. A lényeg, hogy a fontossági sorrendben senki és semmi ne legyen Isten előtt. Hogy őt aztán mi milyen sorrendben követi, az már részletkérdés.

A bűn megy. Mi kerüljön a helyére?

Fontos feladat, amire Isten leginkább a papjait küldi: új keresztyén barátságok létesítése.

Egy megtért ember általában sok addigi, hitetlen ismerősével és barátjával szakítja meg a kapcsolatot. Ez egyáltalán nem zökkenőmentes és nem is könnyű. Szerencsés ember az, akinek sok hívő barátja van. Ellenben aki magára marad egy hitetlenekkel teli környezetben, az hamar feladja a harcot.

A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz.

Mt 13,22

Nem egy megtérő az egész életét megváltoztatja. Hirtelen döntést hoz, kiöntve a babát is a fürdővízzel. Majd mikor a megtérés lenyűgöző ereje alábbhagy, megbánja a dolgot.

Mondanunk sem kell, hogy ez általában megelőzhető. Annak kell mennie az életből, ami Isten elé furakodott. Jézus is így segített, a fontossági sorrendhez mérve.

A gazdagnak vagyona eladását javasolta, mert az volt a legfontosabb a számára. Aki a családját Isten elé helyezte, annak a család otthagyását parancsolta. Ellenben a halásznak emberhalászatot, a vámszedőnek méltóságot, az írástudónak tisztánlátást adott. Ha megfigyeljük, Jézus mindig helyettesítette a bűn miatt otthagyott javakat mennyei kincsekkel. Sőt, még ígéretet is tett a tanítványainak:

Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Lk 18,28-30

Jézus mintáját követve nekünk papoknak is hasonló a feladatunk: hitetlen barátokat hívőkre cserélni. Ebben lesz kiemelten fontos a gyülekezet szerepe. A papok közössége mennyire alkalmas arra, hogy a frissen megtértet felkarolja? Van-e a papokban hajlandóság arra, hogy a legapróbb figyelmességtől akár jelentős segítségig támogassák megtért társukat? Nem mindegy, hogy oda vagyunk-e hajlandóak ülni hozzá a templomban, hogy megmutassuk neki az énekeskönyv használatát, vagy hogy mikor kell leülni és felállni. Nekünk természetes apróságnak tűnik, de a megtért hívő egy életre meg fogja jegyezni.

Fontos feladatunk, hogy beavassuk friss megtérőt a gyülekezet közösségébe is. Keressünk egy-egy korban hozzá közel álló embert, akinek be is mutatjuk. Talán van korábbi ismerős is a közösségben. Ez hatalmas áldás! Kellenek a kapcsolatok ahhoz, hogy valaki otthonosan érezhesse magát. Ha van hozzá bátorsága, a gyülekezetnek hitvallást is tehet. Ezzel nem csak ő fog bizalommal tekinteni a közösségre, hanem a közösség tagjai is jobban el tudják majd fogadni.

Jó, ha a megtért a gyülekezet tagságába is felvételt nyer. Ez ugyanis számára egy visszajelzés, hogy elköteleződött valami felé. Jó, ha tisztában van kötelességeivel is, hogy később ne érje váratlanul. A vezetők is jó, ha tudnak az új (megtért) tagról, hogy pásztori szárnyaik alá vehessék őt és hogy az új tag is bizalommal fordulhasson irányukba.

Természetesen itt is igaz, hogy csak azon lehet segíteni, aki hagyja. Onnantól viszont, hogy valaki megtér, mindenképpen szüksége van a segítségre és a támaszra: ha kéri, ha nem. Sokszor az ember meg sem fogalmazza önmagának, nem hogy mások felé mutassa, mire van szüksége. A hit dolgaiban pedig különösen fontos az ilyesfajta jártasság. Nekünk, papoknak (tapasztalt hívőknek) tehát az a feladatunk, hogy ott legyünk, ha szükség van ránk. Ha lehet, ha engedik, keressük a segítség lehetőségét. Egy biztos, az nem elég, ha csak akkor segítünk, ha kérik. Ahhoz, hogy időben tudjunk segíteni, nekünk kell felismernünk ennek szükségét.

Most, hogy az alapokon túl vagyunk, lássunk egy fogósabb kérdést. Hogy jövök én ahhoz, hogy Istent szolgáljam? Erről lesz szó a következő (4.) részben. (Kattints a képre!)

Ne felejtsd el továbbadni a lehetőséget másoknak is! Mondd el nekik, hogy “Pap vagy te is!”. Ajánld nekik tanfolyamunkat. Ingyenes és az is marad! Köszönjük előre is, hogy hozzájárulsz szolgálatunk sikeréhez! A paptanfolyam ekönyv (nyomtatható pdf) formátumban is letölthető itt.

Ha beszélnél róla, keress fel minket! A címünk 8300 Tapolca, Darányi u. 2. Írhatsz a messengerben, vagy elérsz minket e-mailen is:

paptanfolyam@gmail.com

Kádár Tamás György

Related Posts