5. Keresd Isten ajándékait!

Pap tanfolyam, 5. rész.

Nem katolizálunk és nem is szentelünk fel egyházi szolgálatra. Próbáljuk komolyan venni azt, hogy a református hitben minden egyes hívő ember pap. Ez az egyetemes papság intézménye. Hogy megértsd, ajánljuk cikkünket: Pap vagy! Te is pap vagy!

Mi az a „talentum”?

Jézus egyik példázatában (lásd az idézetet) használt kifejezés, melyet magyar nyelvünkben is használunk. Az eredeti szó egy ókori nagy értékű pénznemet, mértékegységet jelentett, mai nyelvünkben viszont inkább „erőforrásként” használjuk Jézus példázata alapján.

…Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. […] Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!

Mt 25,14-16.19-21

A példázat lényege, hogy volt egy Úr, aki szolgáinak erőforrásokat (konkrétan pénzt) adott. A példázatban szereplő szolgák Isten gyermekeit jelképezik, akik tőle különböző tehetséget, adottságokat kaptak. Ahogy az Úr talentumokat adott szolgáinak, így tett Isten is velünk. A talentum ilyen értelemben akármi lehet, amivel rendelkezünk. A példázatban a pénzt nem ok nélkül osztogatta az Úr. Ezekre a szolgákra azért bízatott erőforrás, hogy hasznot hozzanak vele Uruknak. Nincs ez másként velünk, Isten gyermekeivel sem. Mi is azért kaptuk a különböző adottságokat Istentől, hogy hasznossá legyünk neki. Isten ugyanis sosem ad céltalanul. Vegyük példának igéjét, a Bibliát. Ézsaiásnál olvassuk:

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Ézs 55,10-11

Miért is fontos ezzel tisztában lennünk? Azért, hogy félre ne értsük Istent. Az erőforrásaink, amiket tőle kaptunk, nem csak úgy vannak. Felelősség is jár hozzájuk. Ezek az adottságok azonban egyszerre ígéretek is: „a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután”. Ha a tőle kapott erőforrásokat, adottságokat kamatoztatjuk (ha Istennek hasznosak vagyunk), akkor halálunk után jóval több erőforrást, nagyobb hatalmat ad majd a számunkra.

Mik ezek az adottságok? Mit tekinthetünk az életünkben talentumnak? Lényegében akármit. Tehetségesek lehetünk a számítógép kezelésében, a növénytermesztésben, lehet jó látásmódunk vagy logikánk. Az is ilyen adottság, ha valaki nagy családban él. Lehetünk népszerűek, ismerhetünk sok embert. Lehetünk nagy tudásúak, olvashatunk ezer és ezer könyvet. Adottság lehet, ha az Úr gazdagságot adott nekünk, de az is lehet adottság, ha tudunk bánni a kevéssel is. Lehet jó a beszédkészségünk, vagy megtanulhatunk más nyelveket. Akár ilyen adottság lehet a heves vérmérséklet is. Olvassuk el például Péter megszólalásait. Nem tűnik túl higgadt embernek. Isten mégis felhasználta az ő határozottságát. Valljuk be őszintén, nem szívesen barátkoztunk volna az ószövetségi prófétákkal, mondjuk Illéssel… Isten mégis használta őket akarata megvalósításának érdekében. Akár ilyen adottság lehet a társadalmi rangunk is. Pál például római polgárjoggal rendelkezett, ez pedig hasznosnak bizonyult a misszió szempontjából. Adottság lehet az ügyesség, vagy akár még az is, ha jól tudunk helyezkedni az emberek között. Maga Jézus is erre az ügyességre bátorította tanítványait:

Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?

Lk 16,9-12

Nyelvtudás, sok barát, olvasottság, kézügyesség, szorgalom, nagy család és még sorolhatnánk, mind-mind ajándékok Istentől. Ajándékok, melyeket lehet emberi módon is használni. Sőt, könnyen gondolhatjuk, hogy Istennek szolgálunk velük, miközben csak magunk kedvtelésére cselekszünk.

A kapott tehetségek, erőforrások nem visznek automatikusan közelebb Istenhez. Sőt, szolgálhatjuk velük akár a Sátánt is, akár tudtunkon kívül. Megtanulhatunk akárhány nyelvet, lehet akármennyi hasznos barátunk a világban, ha nem Isten akaratát szolgáljuk közben, mindez teljesen hasztalan az életünkre nézve, vagy ahogy Jézus nevezi őket: hamis eredményeket érhetünk csupán el. Az ószövetségi szóhasználatban ugyanezt fejezi ki a „bálvány” szó: hamis, csalóka, hasztalan, üres. Egészen egyszerű ok miatt: amit látunk magunk körül, idővel minden az enyészeté lesz. Az Istentől kapott ajándékok csak addig ajándékok, amíg őt, az örökkévaló Istent szolgáljuk velük. Ha önmagunknak szolgálunk vele, az enyészetnek gyűjtünk kincseket. Az ajándék így akár kárunkra is lehet. Így történik minden hitetlen ember életében, akik szintén kaptak az Úrtól kincseket. Ha hitetlenül, Isten nélkül hal meg valaki, semmit sem használtak az életében Isten ajándékai. Nem véletlenül figyelmeztet Jézus:

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.

Mt 6,19

Ismerd Istent és ismerd meg önmagad, hogy megértsd adottságaidat!

A talentumok/adottságok/erőforrások tehát Isten ajándékai arra, hogy akaratának megfelelően használjuk őket. Persze jól tudjuk, ha körülnézünk, hogy a legtöbb ember nem így használja őket. Ha fogalmunk sincs arról, milyen talentumoknak vagyunk a birtokában, nem igazán tudjuk használni sem őket. Ha nem értjük Isten szándékát az ajándékokkal, akkor semmi hasznát nem fogjuk látni azoknak. Az enyészetnek fogunk gyűjteni velük. Jézus szavaira emlékezhetünk: „aki nem velem gyűjt, az tékozol.” (Mt 12,30b) Aki ismeri őt, az szolgálhatja őt gyermekeként. Aki megismeri őt, az életének céljára is rátalál.

Isten megismerése tehát egyúttal önismeretet is jelent. Olyan ez, mint a festményen keresztül meglátni a festőt. Ha valaki nem ismeri az alkotót, a festményt sem tudja teljesen megérteni. Önmagunkat is azáltal tudjuk igazán megismerni, ha Isten szemével látjuk, az örökkévalóság felől szemlélve. Éppen ezért a talentumaink felkutatásához is elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk Isten tervével. Tudnunk kell, hogy milyen céllal teremtett minket ahhoz, hogy meglássuk és megértsük a tőle kapott erőforrásokat. Ha a katona fegyvereket kap és kiképzést, de a parancsokat nem ismeri, tétlen marad.

Ez persze nem jelenti azt, hogy magunkat már nem is kell ismernünk. A katonának is először saját határait mutatják meg, majd a fegyvereket kell megismernie, amiket használ. Természetesen ily módon elengedhetetlen az önismeret a talentumaink kamatoztatásához is.

Bármilyen meglepő is legyen, a Bibliaolvasással két legyet üthetünk egy csapásra. Ha olvassuk Isten szavát, egyszerre megérthetjük önmagunkat, megérthetjük ember-létünk értelmét, és egyszerre megérthetjük Isten tervét is az életünkre nézve.

Hogyan lehetséges ez? Ha a saját életemre nézek, őszintén szólva magam sem tudom, hogyan történt. Egyszerűen így tapasztaltam, valahol Isten keresése közben magamra is rátaláltam. Hogy történt ez a mindennapokban? Olvastam a Bibliát és egy-egy szereplőben magamra ismertem. Egy-egy történet ismerős lett, én magam is átéltem az abban leírtakat. Máig megtörténik velem, hogy egy-egy könyvre, szereplőre, történetre rácsodálkozom, hogy mennyire igaz rám is. Olvasok egy-egy útmutatást és megértem, hogy ezt kell nekem is tennem.

Ez egy élet munkája. Folyamatos feladatunk, hogy mindig újra és újra átértelmezzük feladatunkat. Ahogy telik az idő, úgy változunk mindannyian. Minden korszakunknak megvannak a maga küzdelmei. Olyan nincs, hogy valaki célhoz ért, legfeljebb egy-egy pihenőnél megállunk kicsit körülnézni. Az út vége Krisztus.

Kitartás nélkül áldás sincs

Fontosak az ismereteink, fontos saját magunk és Isten dolgainak helyes ismerete. Talentumaink felkutatásában azonban van egy alapszabály: küzdelem és folyamatos próbálkozás nélkül, elesés és felkelés nélkül, csalódások és sikerek nélkül lehetetlen megtalálni őket. Nincs recept, ami biztosítja a sikert. Nincs olyan metódus, ami minden keresztyénre egyaránt működőképes. Minden ember másképp talál rá saját küldetésére.

Ez kifejezetten megnehezíti az egyház vezetőinek dolgát. Gondoljunk bele, egy lelkésznek akár több száz különböző keresztyént kell segítenie. Ezt még észben tartani is nagy dolog, hát még aktívan hozzájárulni a hívők sikeréhez. Képtelen vagyok felfogni, Isten hogyan képes ennyi gyermekére egyaránt figyelni. De ha belegondolunk, pont ez a nehézség a legcsodálatosabb: ahogy nincs két ugyanolyan génállományú teremtmény, úgy nincs két egyforma keresztyén ember sem.

Egy dologban biztosak lehetünk. Olyan nincs, hogy egyből a helyünkre találjunk. Szinte ugyanúgy működik ez, mint a tudományos kísérleteknél. Az első kísérlet sosem hoz végeredményt. Persze a kutató mondhatja azt, hogy feladja, nincs értelme küzdeni. Ezek a kutatók nem is fedeznek fel soha semmit. Ellenben aki küzd, az idővel általában eléri a célját. Persze a legtöbb próbálkozás inkább mondható kudarcnak, mint sikernek. A kudarcból viszont a jó kutató tanul: megpróbálja újra, csak kicsit másképp. Majd idővel eljön az a pont, ahol a kísérlet sikerül. Ez a nagy számok törvénye.

Persze van úgy, hogy teljesen véletlenül valakinek az ölébe hullik az eredmény. Ilyen például a mikrohullámú sütő, vagy a gyufa feltalálása: valami egészen mást kutattak a feltalálóik, miközben feltalálták. Van úgy, hogy valakit az Úr rögtön keresztyén élete elején a helyére állít. Ilyen például annak az édesapának a helyzete, aki három kisgyermek mellett tért meg. A feladat onnantól kezdve adott: példát kell mutatni. Persze az élet sokrétű, így lehet, hogy az apa otthon könnyedén megéli a hitét, de a munkahelyére ez már nem mondható el.

Vannak korszakok az ember életében, amikor sikeresebb, máskor kevésbé érzi annak magát. A Prédikátor könyve erre mondja, hogy szerencse:

Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.

Préd 9,11

Ennek az igének az igazságát támasztja alá Pál is a Római levélben:

Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Rm 9,16

Mégis igaz, hogy aki nem fut, az nem nyerhet futóversenyt, aki nem próbálkozik, az eleve lemond a siker lehetőségéről. Lényegében a talentumaink felkeresése is ilyen feltaláló munka. Egyszerűn van úgy, hogy nem sikerül, máskor pedig az ölünkbe hullik a megoldás.

Isten érdemén ez változtat bármit is? Nem, sőt éppen ellenkezőleg. Isten tette lehetővé azt, hogy egyáltalán próbálkozzunk. Ő adott hozzá erőforrásokat, ő adott tudást és mindig ő hozza meg a sikert is. Akaratán kívül semmi sem történik. De, ha a gazda nem veti el a magot, sosem fog aratni. Egyszerűen nem lesz mit. Vajon Isten csak úgy növeszt búzát a lusta gazdának, hogy az kisujját se mozdította?

Isten nélkül aligha menne

Csak hogy tisztázzuk… A Szentlélek jelenléte nélkül akármennyi talentumunk lehet, teljesen hasztalan. Munkánk Isten szemszögéből sikertelen marad. Ellenben ha Isten Szentlelke jelen van, a kevés is kamatozhat az örökkévalóságra. Erről a következő részben olvashatsz…

Gondoljunk bele: egyetlen feltaláló sem a semmiből dolgozik. Mindig vannak alapanyagok, csak éppen azok felhasználása nem egyértelmű. Isten adott tehetséget, adott eszközöket, de mégis hogyan használjuk? Sokszor nem egyértelmű a mód, de a parancsok világosak: küzdeni, próbálkozni, állhatatosan. A kritériumok is adottak, meg vannak írva a Bibliában. Le van írva minden, mit tehetünk meg és mit ne tegyünk. Arra azonban csak támpontjaink vannak, hogy mit és hogyan cselekedjünk. A talentumok példázatában láttuk: az Úr nem írta elő, kinek mit kell tennie. Csak adott nekik erőforrásokat, hogy használják. Sok minden mást is tehettek volna.

Van, amikor az ember sokáig kísérletezik, mire ezer hiba után megtalálja a helyes utat. Higyjük el, ha Isten parancsot adott valamire, akkor meg is fogja hozzá adni, amire szükségünk van, sőt annál még többet is. Van úgy persze, hogy még várni sem kell túl sokat, hogy csak úgy az ember ölébe hullik a megoldás. Mint például a ma is világszerte használt autógumi vulkanizálásának feltalálása is teljesen véletlenül történt. Charles Goodyear véletlenül a kísérletezés közben valamit a forró tűzhelyre loccsantott. Ekkor találta fel a vulkanizált gumit.

Istentől kaptunk egy világot, benne milliónyi különböző vegyületet. A kutató öröme pedig, ha ezekből valamit hasznosít. Istentől kaptunk egy kimeríthetetlen erőforrást: a Bibliát. A hívő ember öröme, ha felfedezi azt és hasznosítja.

Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják.

Péld 25,2

Mi a lényeg? A döntés. „Én ezt akarom!” Így döntenek a kutatók is egy irány mellett, ha valami felkeltette az érdeklődésüket. Belekezdtek, nem adták fel, nem kímélték az idejüket, energiájukat, lelkesedésüket. Kísérlet, gondolkozás, újabb kísérlet, majd jött a felfedezés. Ez az a szenvedély, ami a sikerhez vezetett.

A sikeres keresztyén a boldog keresztyén

Ha valaki azt állítja, hogy a hitben nem lehet sikerről vagy sikertelenségről beszélni, az hazudik. Isten parancsait meg lehet valósítani jól, vagy el lehet hanyagolni felelőtlenül. Isten ajándékait el lehet tékozolni, de fel is lehet használni.

Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.

1Kor 4,2

Elsősorban„: az első és legfontosabb követelmény a hűség. A hit leggyakrabban használt görög kifejezése egyébként ezt a hűséget is magában foglalja. Aki jó gyümölcsöket terem élete végéig, az hűséges szolgának bizonyul.

De számít vajon az is, hogy ki mennyi gyümölcsöt terem?

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.

Lk 12,48

Ez a dolog nem megfélemlítésünkre íratott le. Isten ezeket az erőforrásokat azért adta a számunkra, hogy örömünket leljük bennük. Családunkat, barátainkat Istentől kaptuk, hogy hitben és szeretetben éljünk velük. Aki többet kapott, nagyobb öröme lehet bennük. Aki kevesebbet kapott, a kevesebben kell hűnek maradnia. Minden szerettünk felé feladatot ad Isten, hogy hozzá vezessük őket. Nincs ugyanis nagyobb öröm annál, hogy tudjuk: egy ember életét megmentettük az örökkévalóságnak.

Ez a boldog (sikeres) keresztyén élet nyitja: örömünket lelni Istentől kapott ajándékainkban.

Hogyan használd ezeket az adottságokat? Erről lesz szó a következő (6.) részben. (Kattints a képre!)

Ne felejtsd el továbbadni a lehetőséget másoknak is! Mondd el nekik, hogy „Pap vagy te is!”. Ajánld nekik tanfolyamunkat. Ingyenes és az is marad! Köszönjük előre is, hogy hozzájárulsz szolgálatunk sikeréhez! A paptanfolyam ekönyv (nyomtatható pdf) formátumban is letölthető itt.

Ha beszélnél róla, keress fel minket! A címünk 8300 Tapolca, Darányi u. 2. Írhatsz a messengerben, vagy elérsz minket e-mailen is.

Kádár Tamás György

Related Posts